218. Szeressük az Isten parancsait!

„Istenünk, a te kegyelmed ajándéka, hogy híveid egy akarattal követnek téged. Add népednek, hogy szeressük, amit parancsolsz, vágyakozzunk arra, amit ígérsz, és e világ változandóságai közepette szívből ragaszkodjunk hozzád, akiben megtaláljuk igazi örömünket. (Évk. 21. vas. A év szentmise kollekta könyörgése)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Istenbe vetett hitünknek, bizalmunknak próbaköve, ellenőrzési pontja, hogy a mottóban megfogalmazott könyörgéssel mennyire azonosulunk. Gondoljuk meg! Tényleg szeretjük Isten parancsait, az Egyház hitbeli és erkölcsi útmutatóit? Igazodási irányjelzőnek tekintjük ezeket vagy inkább tiltó tábláknak, korlátoknak, melyek szabadságunkat nyírbálják? Tudjuk-e teljes szívünkből, minden erőnkből szeretni, ráhagyatkozni, keresni az Ő akaratát a mi életünkben, vagy inkább azt szeretnénk, ha Ő teljesítené a mi vágyainkat, elképzeléseinket, kéréseinket?

Mivel időben élünk, változunk, fejlődünk, a kérdésre adott válaszunk sem lehet egyszeri és végleges döntés. Nap, mint nap meg kell küzdenünk az igenért Isten felé. Meg kell küzdenünk magunkkal, a magunk esendőségével, gyarlóságainkkal, megosztottságunkkal. Igeneink szeretteinkhez, testvéreinkhez, barátainkhoz, felebarátainkhoz nem magától jönnek ki belőlünk, hanem a szeretet fáradságos áldozathozatalaink keresztül. A hűségben való kitartás, mégha visszacsúszások, visszaesések árán is történik, az egyetlen és végső jó megoldás, jó eredmény.

A húsvétvasárnapot is nagypéntek előzte meg. Nagypénteket pedig nagycsütörtök, amikor az Isten, Fián keresztül ellátott minket minden kegyelemmel, eszközzel ahhoz, hogy meg tudjunk maradni szeretetében és az Ő békéjében, amit nem úgy ad, ahogy a világ, hanem úgy, ahogy csak Ő tudja adni – elveszi félelmeinket, megerősít szentségeivel, megalapítja Egyházát, hogy aki benne marad, az Őbenne maradjon, az Egyházat, mely utat mutat, Krisztus nevében meg tudja bocsátani bűneinket, megadja az újrakezdés lehetőségét, az örök életet, örök boldogságot kínálja.

Mindezen ígéretek és a bizonyítékok, a kinyilatkoztatásban, annak teljességében, Jézus Krisztusban elegendőek arra, hogy valóban bízzunk Istenben, vágyjuk amit ígér és szeressük Őt magát parancsaival együtt. Az iskolai év kezdetén külön karitász feladatunk, hogy mindenki felé még erősebben, még markánsabban mutassuk fel a kereszt győzelmét, Krisztust magát a szolgálatunk során.

Ezen a héten volt Limai Szent Róza, Peru misztikus szentjének emléknapja. LIMAI SZENT RÓZA (katolikus.hu) Ő is megerősíti az Úrtól kapott szavakon keresztül: „Tudja meg mindenki, hogy csak a gyötrelem után következik a kegyelem; értse meg mindenki, hogy a csapások terhe nélkül nem lehet eljutni a kegyelem csúcsára; tudja meg mindenki, hogy a karizmák mértéke csak az elviselt szenvedések arányában gyarapszik. Vigyázzanak az emberek, nehogy tévedésbe essenek, és nehogy elbukjanak! Ez az egyedül igazi paradicsomi lépcső, és kereszt nélkül nincs út, amelyen a mennybe feljuthatnának.”

Ez nem rossz hír, hanem serkentő buzdító üzenet arra, hogy hűségesen tartsunk ki a szeretetben, mert Isten mindenből a legjobbat szánja és hozza ki nekünk. A nehézségek, bajok megtanítanak, megerősítenek minket, Krisztus útjára segítenek, végül pedig ezek során alakítanak minket alkalmassá az Isten országába való belépésre, a Mennybe, ahol az Atya minden mindenben, az Úr pedig az Ő jobbján ül és együtt leszünk vele és mindenkivel, akik a jó harcot megharcolták, a pályát végigfutották, a hitet megtartották (vö. 2 Tim 4,7)

„Bárcsak megismernék a halandó emberek, milyen nagy valami az isteni kegyelem; milyen szép, milyen nemes, milyen értékes; mennyi gazdagságot rejteget magában, mennyi kincset, mennyi ujjongó örömet! Akkor aztán egész biztosan minden igyekezetükkel és gondjukkal arra törekednének, hogy szenvedéseket és gyötrelmeket vállaljanak magukra. A föld minden lakója arra törekednék, hogy jó sors helyett kellemetlenségeket, betegségeket és gyötrelmeket keressen, csak azért, hogy a kegyelem felbecsülhetetlen kincsét megszerezze magának. Ilyen a szenvedés ára és legfőbb haszna. Senki sem panaszkodnék keresztje miatt, sem az esetleges szenvedések miatt, ha megismerné azt a mérleget, amelyen lemérik, hogy ki mit kapjon.” (Limai Szent Róza látomásában hallott szavak.)

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1033 Budapest III. ker. Szentendrei út 69-71. (Kövi Szűz Mária Plébánia)

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap, ahol a korábbi egypercesek is elérhatők: www.karitaszkp.hu