216. Tudunk vizen járni? Járjunk vizen Jézussal!

„A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Mikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!” (Évközi 19. vasárnapi szentmise ’A’ évi evangéliuma – Mt 14,22)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

A mai evangélium arról szól, hogy Jézus a háborgó vizen járva közelíti meg éjjel, nagy szélben a csónakot, amiben apostolai eveztek át a túlpartra az Úr parancsa szerint (lásd a fenti idézetet). Ebben a rövid történetben bele van sűrítve emberi vágyunk, képességünk, akaratunk, gyarlóságunk, megosztottságunk, félelmünk, gyengeségünk, rászorultságunk és áhítatunk, Isten-dicsőítésünk is.

Péter képviseli az apostolokat, az egyházat, minket. Vágyik arra, hogy az Úrhoz menjen, vágyik arra, hogy olyan legyen, mint Ő, hogy szuperképessége legyen. És Jézus nem leinti, hanem éppen bátorítja, hogy jöjjön, induljon el felé, járjon a vizen, még a háborgó, félelmetes környezetben is. Péter pedig elindul, s amíg Jézusra néz, addig nem fél, szépen halad a víz tetején. Ám lenéz, máris megfélemledik és süllyedni kezd. Jézushoz kiált, az Úr pedig megmenti.

Rövid történet rengeteg mondanivalóval és tanulsággal. Ha az Úr parancsát, a szeretet parancsát teljesítjük, akkor ott vagyunk és oda tartunk, ahová Ő akarja, tehát jó úton járunk. Parancsa teljesítése közben minden természetes és természetfeletti eszköz a rendelkezésünkre áll a küldetésünk teljesítéséhez. Az Úr nem kér olyat tőlünk, amit nem lennénk képesek megtenni, nem próbál meg minket erőnkön felül. Sőt, megadja mindazon eszközöket, képességeket ahhoz, hogy sikerrel járjunk, hogy a küldetésünket jóvégre vigyük. Még a háborgó, békétlen közeg sem akadály, még saját alaptermészetünkből fakadó gyarlóságok sem akadályok.

De csak akkor tudjuk megtenni az Úr akaratát jól, ha mindvégig rá tekintünk, fejünket az égre emeljük, nem pedig a földre nézünk. Ha Jézussal együtt járunk, vele együtt gyűjtünk, ha szívünk együtt dobban, a szemünk egymásra néz, tekintetünk összeforr vele, ajkaink együtt könyörögnek az Atyához (vö. Szeretetláng ima) – akkor és csak akkor győzünk, mert akkor nem ijedünk meg a háborgó tengertől, az erős szétől, a vihartól, semmitől. Jézus nélkül elbátortalanodunk, elbizonytalanodunk, rossz irányba haladunk, visszaesünk, lesüllyedünk, végül elpusztulunk.

De Jézussal, az Úrban mindenre képesek vagyunk, leszünk, ami szeretet győzelmét elsősegíti. Az Úr, miután megmenti Pétert, bizony megszidja, hogy kishitű volt és kételkedett. Ez számunkra is nagyon tanulságos intés. Gondoljunk bele, hányszor éreztünk belső, lekünkből fakadó indítást a jó megcselekedésére, de nem mertük megtenni, féltünk az esetleges kellemetlen következményektől! A közeg, a világ nem segíti, hogy kibontakoztassuk a bennünk rejlő, a Szentlélektől származó erőt, képességeket, de mindaz, ami Istennel összeköt, egyesít, az nemcsak hogy segít, de lehetővé is teszi, hogy bátran képviseljük Őt, a Szeretetet a világban.

A szeretet győzelme egyértelmű, biztos, a kérdés csak az, hogy mi ezt segítjük-e vagy éppen lassítjuk, hátráltatjuk bátortalanságunkkal, félelmeink rajtunk való eluralkodásásval, vagy építjük Isten országát, benne a magunk üdvösségét.

Az egyház közössége, a szentségek, a szentmise és a szentáldozás kegyelmei, a krisztusi közösségben, a plébániai, azon belül karitász közösségben, a családjainkban való jelenlét, imádság mind segíti, biztosítja, hogy egyek lehssünk az Úrral és jóvégre vihessük küldetésünket. Teljünk el Isten Szentlelkével és így vágjunk bele bátran, lelkesen, örömmel az év további időszakába!

Csorba Gábor

állandó diakónus

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1033 Budapest III. ker. Szentendrei út 69-71. (Kövi Szűz Mária Plébánia)

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap, ahol a korábbi egypercesek is elérhatők: www.karitaszkp.hu