215. Nyár elején
„Tested és véred áldott tápláléka megújít minket, Urunk. Kérjük irgalmadat, hogy amit áhítatos lélekkel újra meg újra ünneplünk, megváltásod kegyelméből biztosan el is érjük. !” (Évközi 12. vasárnapi szentmise áldozás utáni könyörgése)
Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!
Jó látni, hallani a Szent Erzsébet Karitász Központban, hogy milyen sok plébánián, karitászcsoportban indulnak a gyermek-, ifjúsági és családi táborok. Jó tudni, hogy többszáz családot tud a karitász nevezni az állami Szent Erzsébet táborokba is. Mi az irodában, amikor ezekhez az eseményekhez segítséget nyújtunk anyagi, eszköz- vagy szervezési támogatással, magunk is átéljük a készület izgalmát, felelevenednek bennünk is a korábbi évek élményei, amikor mi magunk is résztvevői, később szervezői voltunk ezeknek a szép és gyakran életreszóló élményeket hordozó, hitünket és személyi fejlődésünket meghatározó programoknak.
A tábori szentmisék, imádságok mindig megerősítik bennünk a Szentlélek erejét, az Úr jelenlétének tudatát, hiszen az Úr mindig velünk van. Nem látjuk ugyan az Istent, de hisszük és tudjuk, hogy mindig mellettünk áll, előttünk jár, velünk van. Ez többletbátorságot, erőt és örömöt ad, különösen, ha ezt közösségben éljük meg. Milyen jó az Isten! Dicsőség neki mindörökké!
Mi is az irodában kivesszük a szabadságokat, de úgy osztjuk be a jelenlétet, hogy ebben az időben is rendelkezésre álljunk, mert a karitász nem zárhat be. Azt vállaltuk, amit Szent Pál magáról mondott, hogy „mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.” (1 Kor 9,22) Persze sem Szent Pál apostol, sem mi nem gondoljuk, hogy mi magunk üdvözítünk, de lényeges, hogy minden keresztény embernek megvan a maga küldetése az Üdvözítővel együttműködve szerepet vállalni az üdvösség művében. Mi magunk is az üdvösségtörténet részei vagyunk. Méghozzá nem csak epizódszereplőként, hanem meghatározóként. A csepp a tengerben is meghatározó, mert cseppekből áll össze a tó, a tenger, az óceán is.
Ez a szerepvállalás nem függ sem életkorunktól, sem egészségi állapotunktól, sem adottságainktól, sem képességeinktől – semmitől sem, CSAK A SZERETETÜNKTŐL. Minden azon múlik, hogy hogyan szeretünk. Hogyan szeretjük Istent és embertársainkat? Képesek vagyunk-e a magunk gyarló keretei közepette a maximális szeretetet kihoznunk magunkból, megmutatnunk, hogy mekkora szeretet van benünk és tanúságot tennünk róla? Amikor szeretünk, Istent utánozzuk, Aki maga a Szeretet.
A szeretet találékony, együttérző, előzékeny, tevékeny, imádságos, ádozatos. Milyen csodálatos, hogy egyáltalán törekedhetünk mindezen erények gyakorlására, megvalósítására, hogy ezáltal mindnyájan építsük Isten országát miközöttünk!
Csorba Gábor
állandó diakónus, karitász igazgató
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Szent Erzsébet Karitász Központ
Iroda: 1033 Budapest III. ker. Szentendrei út 69-71. (Kövi Szűz Mária Plébánia)
Telefon: +36-1-351-1977
Mobil: +36-30-592-1483
E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu
Honlap, ahol a korábbi egypercesek is elérhatők: www.karitaszkp.hu