205. Krisztus az Úr feltámadott

„Krisztus az Úr feltámadott,

reményt minékünk így adott,

hogy mi is mind feltámadunk,

dicsőségébe eljutunk. Alleluja” (Középkori húsvéti népének)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor mi hitünk és reményünk hiábavaló lenne (vö. 1 Kor 15,14) – de ez nem így van, mert Ő történelmi személyként járt köztünk, működése, halála és feltámadása történelmi tény. A Krisztusban és az Ő feltámadásában való hit elválaszthatatlan egymástól és sarokpont életünkben az erre adott válasz. Sorsunkat dönti el, minden azon múlik, örök életünk, földi boldogaságunk, hogy erre a kérdésre milyen választ adunk, hogy ki nekünk Jézus. Hisszük-e, hogy Ő a Messiás, az élő Isten fia, aki kereszthalálával és feltámadásával megváltott minket? Hisszük-e ezt és ennek megfelelően éljük életünket, állítjuk be céljainkat.

Emberként megosztottak vagyunk, változunk, nem egyszeri döntésen múlik erre a kérdésre adott válaszunk, hanem térben és időben, a körülmények ráhatása mellett változik, fejlődik. Életünk két legfontosabb pillanata ezért a MOST és a HALÁLUNK ÓRÁJA. A jelenben, a most-ban hozott dönésünk adja meg életünk irányát, a halálunk órája pedig a végső döntés pillanata. Nyilvánvalóan, nem összefüggés nélküli ez a két időpont, mert egyrészt, ha folyamatosan vele szemben döntünk, akkor igen nehéz lesz az utolsó pillanaban Őt választani. Másrészt pedig nem tudjuk, hogy mikor jön el a mi halálunk órája. Éppen ezért kérjük az Üdvözlégy imádságban égi édesanyánk segítségét, hogy imádkozzon érettünk most és halálunk óráján.

Ez a döntési kényszer azonban ne okozzon semmiképpen bennünk félelmet, aggodalmat, hiszen a húsvét öröme éppen azt világítja meg, hogy a feltámadt Krisztusban, a vele való egységben mindent megkapunk, amire szükségünk van, ami boldoggá tesz, sőt messze felülmúlja Isten nagyvonalúsága és szeretete a mi vágyainkat. Isten a minden, ha ő a miénk, akkor minden  a miénk. A Taizei-ének is, ami Avilai (Nagy) Szent Teréz írásán alapszik, ezt énekli meg: „Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj, / ha tiéd Isten, tiéd már minden… elég Ő néked”

Továbbá, azért se aggódjunk, mert amíg élünk, mindig van lehetőségünk a megtérésre, metanioiára, az Istenhez való odafordulásra, pálfordulásra. Erről a szentek élete és az egyház története számos esetet említ. De magában az szentírásban is olvasunk ilyeneket. Mária Magdolnát például, akit megtérése előtt nyilvános bűnösnek tartottak, akiből az Úr hét ördögöt űzött ki, a feltámadt Jézus különleges kegyelemben részesítette, amikor elsőként jelent meg neki feltámadása után. Ez a mindenkori megtérési lehetőség nem csak miránk, hanem mindenkire vonatkozik. Karitász munkánk során sokszor találkozunk olyan helyzetekkel, melyeket bűnök, hűtlenségek, erőszakosságok stb. okoztak – mégis mindenkinek van esélye, lehetősége a megtérésre. Feladatunk és felelősségünk is, hogy segítségünkkel és életpéldánkkal visszahívjuk a rossz úton járókat a helyes útra.

Isten jobban örül egy megtérőnek, mint kilencvenkilenc igaznak – és ezt nem az igazak rovására teszi, hanem a szeretet túlcsordulását, végtelen erejét, hatását és győzelmét mutatja. A feltámadt Krisztust fehér ruhában, győzelmi zászlóval ábrázoljuk, Ő az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit, aki legyőzte a bűnt és a halált. Ez a mi reményünk és jövőképünk. Éppen ezért éljünk a húsvét örömében mindaddig, amíg eljön a magunk húsvétja! A szeretet legyőzte a halált, hát győzze le bennünk is a félelmet.

Jézus a feltámadása utáni megjelenéseinél mindig azzal kezdte: „Ne féljetek!” Higyünk neki, higgyünk benne! Az Ő feltámadása már nem ebben a földi dimenzióban való életet jelenti, hanem a teljes boldogságban, Isten jelenlétében való életet, amit mi Mennyországnak hívunk. Feltámadt és többé nem hal meg, így mindazok sem, akik benne élnek. Az egyházat és a szentségeket éppen azért alapította számunkra, hogy konkrét utat és lehetőséget adjon nekünk, hogy az életünk útján az egyetlen, a helyes úton tudjunk maradni. A húsvéttal kapcsolatos legfőbb szentségek éppen ezért a keresztség, ami az új ember megszületése bennünk, amikor Isten országainak polgáraivá leszünk, az eucharisztia, az oltáriszentség, ami táplál, ami éltet és megszentel minket, valamint a bűnbocsánat szentsége, amely ismét a helyes útra helyez vissza minket, ha arról letértünk.

Istenünk, te megajándékoztál minket húsvéti szentségeiddel. Add népednek továbbra is kegyelmedet, hogy eljussunk a tökéletes lelki szabadságra, és egykor a mennyben örvendjünk annak, amit most a földön ujjongva ünneplünk. Tekints jóságosan választottaidra, és öltöztesd a halhatatlanság köntösébe mindazokat, akik újjászülettek a keresztségben. .” (Könyörgések húsvét nyolcadában)

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1033 Budapest III. ker. Szentendrei út 69-71. (Kövi Szűz Mária Plébánia)

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

A korábbi egypercesek itt érhetők el: https://karitaszegypercesek.blogspot.com/