195. Urunk türelme maga az üdvösség

„Mi az Úr ígérete alapján új eget és földet várunk, az igazságosság hazáját. Szeretteim, minthogy ezt várjuk, legyetek rajta, hogy békességben, tisztán és feddhetetlenül találjon benneteket. Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek.” (2 Pét 3,13-15a)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Láthatjuk, hogy milyen türelmes az Úr velünk és az egész emberiséggel. Ő, aki a történelem ura, gondviselő szeretetében engedi még a bűnt is azért, hogy lehessen megtérés. Még nem telt be az időnk, sem személyesen, sem történelmi szinten. Pedig, ahogy körbe nézünk, bizony nagyon sok fenyegetés, rossz irányú folyamat zajlik körülöttünk.

De az Úr még vár. Várja, hogy mindenki megtérjen. Mi emberek nagyon türelmetlenek vagyunk, de Ő nem az. Mindenki számára személyes bizonyíték lehet erre, hogy ha csak a magunk egyéni életét, változásait, fejlődését, olykor visszafejlődését tekintjük, mi magunk sem foghatjuk fel ésszel azt, hogy hogyan is szeret minket ennyire az Isten. Ha visszatekintünk az életünkbe őszintén, akkor bizonyára meglátjuk, hogy hány és hány új esélyt, lehetőséget adott nekünk, és mennyit ad még másnak is, az egész emberi közösségnek. Az Úr vár, de nem tétlenül, hanem munkálkodik kegyelmein keresztül, az egyházon keresztül.

Ez a végtelen türelem, maga az üdvösség – ezt világítja meg Szent Péter apostol a levelében. Isten szeretete végtelen, de számunkra az idő, a megtérés, a hozzá fordulás ideje mégis véges, hiszen csak itt a földi életünkben van módunk felkészülni arra, hogy az utolsó óránkban kimondjuk neki a végső igent, ami dönt a sorsunkról. Azért is adja ajkunkra ez egyház oly gyakran az Üdvözlegy imádságot, mert a két legfontosabb pillanatot emeli ki számunkra.

A halálunk pillanatában dől el a sorsunk, a most pillanata, pedig a megtérés ideje. Minden pillanatunk egy kis igen vagy nem válasz az örök élet lehetőségére. Nincs semleges pillanat számunkra. Kegyelmek özöne zúdúl ránk minden pillanatban, az egyház kincsestára fel van töltve teljesen, elegendő minden ember számára, hogy éljen a kegyelmek lehetőségével addig, amíg nem késő.

Karitász szolgálatiunk, életmódunk minta, példa, tanúságtétel a rászorulók, a nehézségben élő felebarátaink, testvéreink számára. Kétszeres a felelősségünk. Magunkért és a ránk bízottakért egyaránt felelősek vagyunk. Az, hogy hogyan szólítjuk meg, hogyan kerülünk a lelkük közelébe, hogyan nyerjük el a bizalmukat a hozzánk fordulóknak, mind az ő életük folyását, mind a miénket meghatározza. Ha úgy járunk el, ahogy Jézus járna el a helyünkben, akkor szeretünk jól és ez mindenkinek a javára, a lelki javára válik. A keresztény erkölcsteológia summája végső soron az, hogy azt tegyük, amit az Úr tenne a helyünkben az adott pillanatban.

Így az Úr maga működik általunk, nem csak támogat minket, hanem azonosul is velünk, mint ahogy azonosul a hozzánk fordulókkal, akiben Jézus azt várja tőlünk, hogy az Ő arcát lássuk meg bennük. Csodálatos misztérium ez. Ő velünk, sőt bennünk munkálkodik, hogy mi a szegényekben, a rászorulókban, a ránk bízottakban éppen Őt szolgáljuk. „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,40)

Az emberiség közösségben van egymással, nem csak azokkal, akiket ismerünk, hanem térben és időben mindenkivel. Erre az áteredő bűn, a bűnre hajló közös emberi természetünk is rámutat, hiszen Ádám vétke miatt minden ember ezzel a hendikeppel indul neki a földi életnek, de méginkább a második Ádám, maga az Úr Jézus világít rá ragyogón, amikor az emberiség bűne miatti büntetést magára vette, elégtételt adott Istennek, megváltott minket az örök haláltól, és örök, boldog életet kínált, ajándékozott nekünk éppen saját magában, hogy Kirisztus lehessen a minden mindenben. Nagy titok ez, felfoghatatlan, csak a tiszta szív érzi meg.

És éppen erre, a tisztaszívűségre kell törekednünk, hiszen azok a boldogok, akiknek tiszta a szíve, mert meglátják Istent (vö. Mt 5,8). Ezért fontos és életbevágó, hogy Szent Péter apostol buzdítását életre váltsuk, hogy beteljesüljön számunkra is, személyesen az új ég és az új föld, az igazságosság hazája. Legyünk rajta, hogy békességben, tisztán és feddhetetlenöl találjon minket az Úr, amikor eljön!

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1033 Budapest III. ker. Szentendrei út 69-71. (Kövi Szűz Mária Plébánia)

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

A korábbi egypercesek itt érhetők el: https://karitaszegypercesek.blogspot.com/