179. Szent Erzsébet rózsája

„Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van… …És aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.” (Mt 10,32 / 42)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

A karitász önkéntesei belső indíttatásból végzik szolgálatukat. Nem a maguk javát, hanem másokét keresik, kívánják, munkálják. Szabadságunkból adódik, hogy lemondhatunk róla mások javára, mások szolgálatban, másokért. Ez nem más, mint a szeretetből meghozott áldozathozatal. Tulajdonképpen erre alapszik az ember boldogsága, az emberi társadalom, a család és az egyház közössége. Nem a közvetlen, látható érdekek mentén haladva, hanem az örök, állandó és felülmúlhatatlan értékért való áldozat, lemondás útján járva lehetünk csak boldogok itt a földön és lehet örök boldogságunk a mennyben.

Az áldozatvállalás, a készség mások szolgálatára az, ami a szabadságot megkülönbözteti a szabadosságtól, az önzéstől, az egoizmustól. A hivatás, a szolgálat minden szakmában, minden társadalmi együttélési formában meghatározó és aki szeret, az minden élethelyzetben kész a lemondásra. Éppen ezért a munkavállalók is önként állnak bele a munkába, a közösségbe, de a családtagok, édesanyák, édesapák, gyermekek, nagyszülők is szeretetből végzik, teszik dolgukat. Ha teszik, boldogok, mert a helyükön vannak, ha nem teszik, akkor hiányt szendvednek még akkor is, ha ennek nincsnek tudatában.

A társadalomnak, beleértve az egyházat is, alapkövei azok a személyek, akik példamutatóan, következetesen, évek, évtizedek óta szolgálnak nem a maguk, hanem Isten dicsőségére. Éppen ezért méltó és igazságos, hogy a közösség, akinek a nevében végzik a szolgálatukat, viszik végbe a jótetteket, visszajelzést adjon számukra és buzdítsa a közösséget a jópéldák és a példaképek bemutatásával. Ezért alapítanak díjakat, kitűntetéseket, adnak elismerő okleveleket, hogy kifejezze a közösség a köszönetét az ünnepeltnek és egyúttal a közösség és a világ elé példaképként mutassa be a kitűntetett személyt. Nem szabad félreértenünk, a kitűntetés, díjazás nem öntömjénezés, hanem a megbecsülés, a szeretet kifejezése, háladás Istennek.

A díjazás az egész közösség öröme és Isten megdicsőítése is egyúttal, mert az Ő nevében végezzük a karitász munkát. Megbecsülés a díjazott számára, de az egyház szűkebb és tágabb közössége számára is. Ezen bevezető után szeretném minden karitász társammal, olvasóval megosztani azt a kitörő örömömet, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az irgalmasság és a szolgáló szeretet erényeinek elismerésére és a díjazottak személyes példájának felmutatására 1999-ben alapított és évente egy személynek adományozott Szent Erzsébet rózsája-díjat ebben az évben Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek és a Szent Erzsébet Karitász Központ igazgatójának javaslata alapján Szigetvári Györgynének, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Dél-Pesti karitász régió vezetőjének ítélte oda. Az ünnepélyes átadás Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódik majd, később részletesebb tájékozatatást fogok tudni adni az közös ünneplés lehetőségeiről.

Szigetvári Györgyné Rozi a rendszerváltás óta, 1990 óta, 31 éve vezeti és szervezi a karitász munkát Kispesten. Időt, fáradságot és lehetetlent nem ismerve tevékenykedik. A szeretetszolgálathoz példaértékűen működő közösséget is szervezett és működtet. Már akkor megszervezte és vezette a Kispesti Nagyboldogasszony Főplébánia Karitász Csoportját, amikor még az országos karitász újra sem indulhatott. Ápolónői hivatása mellett, melyet vezetőként is sikeresen végzet, melyet kitűntetéssel is honoráltak, indult el a szeretetszolgálatban.

Példaértékűen működő közösséget szervezett és működtet azóta is. Nyitott és vállalkozó szellemű hozzáállásának köszönhetően nemcsak a fizikai szükségét enyhítik a hozzájuk fordulóknak, hanem örömteli élményekkel, közös lelki programokkal is gazdagítják életüket. Rozi a szervező, logisztikai feladatokon túl támogatókat szerez, pályázatokat ír és korát meghazudtolva részt vállal a kemény fizikai munkában is. Szolgálatában férje állandó támogatója, aki szintén megkapta a Caritas Hungarica díjat.

Biztos pont ő mindenki számára, legyen az rászoruló, önkéntes, csoportvezető, vagy a karitász központ munkatársa. Az egyház szeretetszolgálatának hiteles tanúságtevője. Minden helyzetben keresi és meglátja a lehetőséget, hogyan lehet környezete javára. Hatékony együttműködést alakított ki a helyi szociális ellátórendszerrel. Munkáját a kerületi önkormányzat díszpolgári címmel is elismerte. Ez év júniusáig vezette a Budapest-Kispesti Nagyboldogasszony Főplébánia Karitász Csoportját. 10 évig az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye cigányügyi referense és 1999 óta vezetője a Dél-Pesti karitász régiónak is. Elkötelezett segítő szeretetével evangelizál, hitelesíti az egyház szolgálatát.

Ezúton is köszönöm Rozinak a fentiekben leírtakon túl mindazt, amit én személyes kaptam, tanultam tőle. Deo Gratias! És ha már ez a híradás a díjakról szól, szintén örömmel adok tájékoztatást arról, hogy az idei Caritas Hungarica díjat, amit a Katolikus Karitász alapított és ad át minden évben egyházmegyénként három személynek, Mátyásy Mária (Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia), Dr. Wágner Endréné (Budapest-Rákosliget Magyarok Nagysszonya plébánia) és Rajna Lászlóné (Budapest-Cinkotai Mária Magdolna plébánia) kapják. Köszönjük munkájukat, tanúságtételüket, szeretetüket.

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1033 Budapest III. ker. Szentendrei út 69-71. (Kövi Szűz Mária Plébánia)

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

A korábbi egypercesek itt érhetők el: https://karitaszegypercesek.blogspot.com/