168. Mindannyiunkat eltölt a Szentlélek

„Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen (az emeleti teremben) mindnyájan együtt voltak az apostolok. Hirtelen zúgás támadt az égből, mintha heves szélvihar közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol együtt voltak. Majd lángnyelvek tűntek fel, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és nyelveken kezdtek beszélni, ahogyan a Lélek indította őket..” (Ap Csel, 2,1-4)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

A Szentlélek ajándékait már a keresztségben mindnyájan megkaptuk, a bérmálás szentségében pedig megerősödtünk abban, hogy ezekkel az ajándékokkal élni is tudjunk testvéreink, felebarátaink javára. Ezek azok az ajándékok számunkra, amikből az evangéliumi tanúságtételre kapunk tüzes lelket és erőt, hogy a bennünk meglevő, szunnyadó képességeinket az egyetlen jó irányába mozdítsuk. A képességeink, talentumaink kibontakoztatása közvetlenül nem saját magunkra, hanem a többi ember irányába nyilvánulhat meg. Ez pedig nem más, mint a karizma.

A karizmák mindazon, Istentől kapott tálentumok, adottságok, képességek, amik aktiválása által, a másik személy boldogaságát, üdvösségét tudjuk szolgálni. A pünkösdkori nyelveken való beszélés célja sem az volt, hogy lenyűgözzék az idegen nyelvű zarándokokat, hanem hogy eljusson hozzájuk is az evangélium üzenete. Az apostolok a Szentléektől kapták ezt a képességet, hogy amit mondtak, azok – legyőzve a nyelvi nehészégeket – a hallgatóság szívébe, lelkébe hatoljonak és vezessék őket az üdvösség ismeretére.

Ilyen értelemben, a nyelveken való beszélés képessége, karizmája ránk, karitászosokra is igaz és küldetésként vonatkozik, hiszen amikor a hozzánk fordulókkal, a rászorulókkal találkozunk, velük beszélünk, akkor a szavainkat, telintetünket úgy formáljuk, hogy azok által nem csak a tárgyi, elmúló dolgokat, hanem a lelki, örökkévaló értékeket, főleg az üdvösség útját, magát az Úr Jézust adjuk. Ez az evangelizáció, a jó hír hirdetése és rögtön a tanúságtétellel együtt, mert amikor adunk, akkor a szeretetről, azaz Istenről teszünk tanúságot. Ez a nyelv az, amit mindenki megért, ez az a nyelv, aminél nem a szavak formálásának a képessége, hanem a szívünk odaadása, a szívünk formálása, a velünk kapcsolatban álló másik személyhez való alakítása a döntő.

Az empátia, amivel ráérzünk arra, hogy mire van szüksége a rászorulónak, a szimpátia, ami a szolidaritás vállalás (eredeti jelentés szerint „együtt szenvedés”), az odahallgatás, ami során teljes szívünkkel odafigyelünk a másik bajaira, nehézségeit a magunkénak érezzük és befogadjuk, ezek mind olyan képességek, karizmák, tálentumok, melyeket megkaptunk, de amit egyúttal tovább fejlesztenünk, kamatoztatnunk is kell ahhoz, hogy hatékony és gyümölcsöző legyen a szolgálatunk és ezáltal mi magunk is fejlődhessünk lélekben.

A másokért való áldozathozatal magunkat is erősít, segíti a Szentlélek ajándékainak a legjobb felhasználását. Főleg ez a csoda a nyelveken való beszélésben, ami bennünk is rendelkezésre áll. Pünkösd ünnepe arra lelkesít, hogy a bennünk lakó isteni Lélek aktiválódjon, hogy legyünk tüzes lelkűek, lángoljunk a szeretettől és aktívan vonjuk Isten szeretetének körébe az emberiséget. Ehhez kapjuk folyamatosan a Lélek ajándékait: a bölcsességet, az értelmet, a tudományt, a lelki erőt, a jótanácsot, a jámborságot és az úrfélelmet. Aktiváljuk a minket betöltő Lélek ajándékait, kamatoztassuk tálentumainkat, így váltsuk Isten akaratát magunkban életté!

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1035 Budapest, Kórház utca 37.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

A korábbi egypercesek itt érhetők el: https://karitaszegypercesek.blogspot.com/