Esztergom – Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának rövid beszámolója a menekültekkel kapcsolatos munkáról

Márton Andrea szakmai irodavezető írása

Amikor az irgalmasság testi és lelki cselekedetei megnyilvánulnak Európában, Magyarországon, Budapesten Keleti Pályaudvaron és BOK csarnokban.

Az irgalmasság cselekedetei

Az irgalmasság testi cselekedetei:
1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a betegeket és
6. a börtönben levőket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.

Az irgalmasság lelki cselekedetei:
1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.

A háború kitörésekor, a Szent Erzsébet Karitász Központban végeztük a Főegyházmegyei karitász koordinációs munkát, indítottuk a DM pelenka programot, a LAK6 programot, a gyógyszer támogatási programot, és természetesen a COVID járvány folyamatos jelenléte miatt osztottunk fertőtlenítőszert, szájmaszkokat, és készültünk két év kihagyás utána Nagyböjti karitászos lelkigyakorlatra, amit 2019-ben tudtuk megszervezni utoljára, …

Persze, ezen kívül is voltak események, mert Központi Irodánk másfél év után új helyre költözött, új címünk 1033 Budapest, Szentendrei út 69-71. Még pakoltunk, dobozoltunk, szinte át sem értek a dobozaink, amikor jött a hír, hogy a szomszédunkban egyik ország megtámadta a másikat.

A háború hallatára a Szent Erzsébet Karitász is kapcsolódott a Katolikus Karitász kéréseihez, az összefogáshoz, de jött rögtön a felkérés, hogy a többi segélyszervezettel közösen, mint a Karitatív Tanács tagjai a pályaudvaron fogadjuk a háború elöl menekülőket, mert az Országos Karitász Munkatársai a Barabási határon fogja a menekült befogadó bázisát felállítani.

Miután a Nyugati pályaudvar Királyi Váróterme tele volt segélyszervezetekkel, a Szent Erzsébet Karitász vezetőjével Csorba Gábor, állandó diakónus karitászigazgató úrral a Keleti pályaudvari Karitász Segítő pont felállítása mellett döntöttünk, ahol akkor még csak a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai teljesítettek szolgálatot.

Felvettük a Keleti pályaudvaron a kapcsolatot a Védelmi Bizottság, Katasztrófavédelem és Pályaudvar illetékeseivel, és kialakítottuk a KARITÁSZ standunkat. Az első napra a Szent Erzsébet Karitász Központ raktárában lévő készletekkel (kb. 55-60 csomag) indultunk neki a szolgálatnak, és néhány munkatárssal.

Ekkor jött az első mély megtapasztalás: megvalósult a 21. században a csodálatos kenyérszaporítás története. Jöttek az adományozók, a felajánlók, az Önkéntesek, … A nap végén este 8-kor több csomagunk volt, mint a nap elején, … Így biztosak lehettünk abban, hogy másnap reggel 8.00-kor, amikor újra nyitunk, lesz nyitó készlet, amit tudunk adni a menekülteknek. 

Ez az adományozás, ez a nagylelkűség folyamatosan érezhető volt a polgárok részéről a Keleti pályaudvaron, ahol március 20-ig voltunk jelen minden nap reggel 8.00 órától este 8.00 óráig. Volt, aki szendvicset készített, volt, aki bevásárolt élelmiszert, tisztálkodási szereket, volt, aki a szabad idejéből jött segíteni, vagy szabadságot vett ki, hogy segíthessen.

Megható volt az a segítési szándék, ami érzékelhető és kézzel fogható volt nap mint nap a Keleti pályaudvari szolgálatban.

A Keleti pályaudvari Karitász Segélypont megnyitásánál és lebontásánál is jelen voltam és tapasztalhattam, hogy mennyire nagy szükség volt a jeleltünkre. Több tizenkétórás műszakot végig vittem, részt vehettem a szolgálat kialakításában, majd átszervezésében is a Keleti pályaudvarról a BOK csarnokba.

Megvalósult, amit az irgalmasság cselekedetei között ismertem: „adtunk az éhezőknek ételt, a szomjazóknak inni adtunk, a szegényeknek ruhát adtunk, takarót hálózsákot, kabátot (főleg a márciusi mínuszokban volt nagyon fontos), az utasoknak igyekeztünk szállást adni, …

Nagyon sok támogatást kaptunk atyáktól, önkéntesektől, egyetemi és főiskolai hallgatóktól, és középiskolai diákoktól, idősebb és fiatalabb karitászosoktól, névtelen adományozóktól, plébániáktól, pékségektől, katolikus iskoláktól, cserkészektől, regnumosoktól, az MKK-tól (Műegyetemi Katolikus Közösség), a JÖSZSZ-től (Joghallgatók Önképző Szervezete Szakkolégium). Jött látogatónk a Vatikánból, az érsekségről, más egyházmegyékből. Jó volt megélni, hogy a Karitász egy hálózat és jöttek vidékről a karitász munkatársak és segítők is.

Adtunk: szendvicset, innivalót, DÖRMI szeletet, müzlit, édességet, bébiételt, pelenkát intim higiéniai termékeket, sampont, fogkefét, fogkrémet, … fájdalomcsillapítót, … kedves szót, mosolyt, … néha csak kézzel lábbal magyaráztunk, igyekeztünk megértetni magunkat, és megérteni, hogy mire van szükség.

Napi szinten általában 1500-2600 fő között láttunk el menekülteket.

Külön gyöngyszeme volt a Keleti pályaudvari szerveződésnek a Gyermeksarok, melyet karitász munkatársunk Szabó Csaba kezdeményezésre kezdtünk kialakítani, a Kormányablaknál. Az elején néhány kis székkel, és egy kis gyerekasztallal kezdtük a szervezést, majd a Gyermeksarok működtetésére teljesen önszerveződő Facebook csoport jött létre.

Láttunk meggyötört arcokat több napos utazás után, amikor egy finom étel láttán kis mosoly jelent meg az arcokon, … Megilletődött gyermekeket is sokszor láttunk, ahogy alig merik elfogadni a feléjük nyújtott banánt, gyümölcsöt, kis plüss játékot, … „… és ekkor megvalósult: a szomorúakat vigasztalni, …” irgalmasság lelki cselekedete.

Sajnos voltak, akik kihasználva a háborús helyzetet, próbálták a Keleti pályaudvari adományokból a saját jólétüket megoldani, de itt kellett az összefogás és bölcsesség, hogyan tudjuk ezeket a helyzeteket kezelni.

A Kormányhivatal döntése alapján március 21-től a BOK csarnokban folytattuk a szolgálatot a Karitatív Tanács tagjaival közösen 12 órás váltott műszakokban.

A BOK (korábban SYMA csarnok) Tranzitváró megszervezése a Fővárosi Kormányhivatal kérésére került kialakításra, ahol nagyobb területen tudták igénybe venni a szolgáltatásokat.

Itt a BOK-ban rendezettebben, szervezettebben kapnak segítséget a menekültek. Az összefogás, együttműködés lenyűgöző, a segélyszervezetek csapatai egymást segítve, egymásnak átadva a műszakokat szervezik meg az ellátást. Itt van tisztálkodási lehetőség, nyugodt környék között elfogyaszthatják a meleg étel, lehet pihenni, meg lehet várni a szállítást, vagy szállásra szállító önkénteseket.

Felsorolni is nehéz, hogy kik vesznek, vettek részt a segítségnyújtásban, nagyon sokan reflektorfényben vannak, de még több az olyan segítő aki „anonim marad”. Szorgos kezek a raktárban, a plébániákon, akik rakodnak, pakolnak, rendszereznek.

Ezúton is szeretnénk megköszönni annak sok anonim, háttérben tevékenykedő Karitász Munkatársnak, Önkéntesnek és hozzátartozónak a szolgalátát, imáját, felajánlását, akik hozzájárulnak, hogy hiteles tanúi legyünk Krisztusnak napjainkban egy nem mindennapi helyzetben.

Közben a lelkiekre is figyeltünk, március 5-én Spányi Antal püspök atya vezetésével lelkidélelőttöt tartottunk a Rózsák terén, majd március 24-én BÉKEIMA koncert kerül megszervezésre a Szent István Bazilikában Mohos Gábor püspök atya védnöksége alatt.

ISTEN áldása kísérje mindenki szolgálatát és életét, akik bekapcsolódtak valamilyen módon a menekültek segítésbe!

DEO GRATIAS!