162. Az Úr igaz van és végtelen irgalmú

„Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó, és az élő. Meghaltam, s lám, mégis élek, örökké. Nálam van a halálnak és az alvilágnak a kulcsa.” (Jel 1,8)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Az Isten egyszerre igazságos és irgalmas. Ha ez nem így lenne, akkor nem is lehetne Ő maga a Szeretet. Igazság nélkül nem lenne rend, irgalom, megbocsátás nélkül pedig nem lenne béke. A béke ugyanis nem erőegyensúly, hanem a rend nyugalma, ahogy ezt Szent Ágoston megfogalmazta.

Az erőegyensúly instabil, labilis, könnyen kibillen – sajnos ez a leggyakoribb a mi világunkban, például a háborúk idején. Láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy ahol nem dörögnek fegyverek, ott is mennyire kell vigyázni minden szóra, mozdulatra. És ha kirobbannak a harcok, akkor minden lappangó feszültség kisül, kirobbannak az elmélyült, elfedett – a legtöbbször igazságtalanságból származó – elfojtott energiák. Ilyenkor elszabadul a pokol. Látva a körülöttünk zajló eseményeket mind regionális, mind globális szinten, meg kell állapítsuk, hogy „lőporoshordón ülünk”.

Reményünk valójában nem másból, mint hitünkből fakad – legfőképpen a feltámadásra vonatkozó hitünkből. Az Úr halála és feltámadása, tehát a megváltás műve, egyrészt történelmi valóság, történelmi tény, másrészt a legmélyebb isteni misztérium. Ezen isteni titokhoz, misztériumhoz való viszonyunk határozza meg a hitünket, amiből a reményünk fakad. És ha van hitünk Krisztusban, akkor reményünk is van benne – mert másban reménykedni zsákutca –, ebből következően pedig a szeretet uralja ekkor a szívünket. A Szeretet, aki maga az Isten. A Szeretet, aki maga az Út, az Igazság és az Élet. Maga az Igazság tehát az Istenünk, akiben magtaláljuk a rendet és a békét és az életet, az örök életet. Mert, ahogy az Úr feltámadt, úgy minket is feltámaszt, akik benne hiszünk, benne élünk. Ezért lehet mindig béke a szívünkben, éppen Krisztus békéje, ami független a világ eseményeitől. Nyugodtak lehetünk, mert Isten gondot visel ránk, aki maga az Igazság és az Irgalom.

Maga az Igazság az Istenünk, akinek – ahogy Szent Fausztina nővér is leírta a naplójában –, legnagyobb tulajdonsága az irgalma. Irgalma nélkül elvesznénk, de Ő maga bátorít, hogy bízzunk benne, ne féljünk. „Jézus, bízom benned” – ez az Irgalmas Jézus képe alatti felirat. Ne féljünk, mert Ő ismer minket, tudja legmélyebb vágyainkat és megbocsájt, ha kérjük, ha megbánjuk bűneinket és ha megígérjük, hogy az Ő útján járunk. Akkor járunk az Úr útján, ha mi is igazságosak és irgalmasak vagyunk. Ez a kritérium a Jézussal való egységre, semmi más.

Vágyjuk és munkáljuk szívből az igazságot és gyakorolva az irgalmasság tetteit, testi és lelki cselekedeteit (https://regi.katolikus.hu/lelkiseg.php?h=30), egyesüljük már itt az Úrral! Így nem kell félnünk, mert Ő az első és az utolsó, az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, ő szabadított meg minket a pokoltól, a haláltól, ő nyitotta meg nekünk Isten országát. Ő adta az egyházat és a szentségeket, hogy itt is és az örökkévalóságban is vele lehessünk. Köszönjük Jézusunk megváltó művedet, köszönjük az Irgalmasság kilencedet, a vele járó búcsú lehetőségét. Jézusom bízom benned mindörökké!