Bajóti lecke nehéz sorsból

Hat évvel ezelőtt ismerte fel a Katolikus Karitász, hogy a rászorulóknak a téli hideg átvészelésében mekkora segítséget jelent, ha a fűtést lehetővé teszik számukra. Országosan több mint kétezer vaskályhát adtak át eddig. Bajótra kísértük el őket, és felkerestünk két támogatott családot.

Húsleves illata tölti be az aprócska szobát. Ilonka néni a múlt héten, a Katolikus Karitász „Kandalló programja” révén kapta a vaskályhát.

Az idős asszony behív, helyet ad maga mellett a kanapén. Kicsi a szoba, ahogy az innen nyíló konyha és háló is. A kályha kellemes meleget ad, szinte az egész lakást befűti. „Öreg vagyok, már nem bírom a hideget” – örül, hogy a szomszédban lakó fiával együtt bekerülhettek a programba.

A Karitász 2014-ben indította el a Kandalló programot. „Először tűzifát adtunk, aztán kiderült, a kályhánál kell kezdeni” – magyarázza Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász igazgatóhelyettese. Azóta országszerte több mint kétezer vaskályhát adtak át, idén az adománynak köszönhetően száztíz család kezdheti felkészültebben a telet.

Most Bajótra kísérjük el őket, ahol az átadott kilenc kályhából már a legtöbbet be is építették. Ünnepelni, találkozni megyünk. Az országos központ és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitászközpont képviselői látogatják meg a bajóti csoportot.

Molnárné Bécsi Margit csapata süteménnyel várja a vendégeket a bajóti plébánián, amelyet még Balás Béla alakíttatott lelkigyakorlatos, közösségi házzá. Megérkezik az új plébános, Vitális Gábor SDB is. A szaléziak augusztus elejétől vették át a plébániát, és lettek Nyergesújfalu, Péliföldszentkereszt, Bajót és Mogyorósbánya lelkipásztorai.

A bajóti csoportban húsz tag végez aktív munkát. Nagy szám, tekintve hogy mindössze ezerhatszázan élnek Bajóton, köztük több mint négyszáz cigány. „Mindenki tesz valamit. Vannak fiataljaink is. Az idősek – több nyolcvan feletti tagunk van – kiválóan és lelkesen sütnek és imádkoznak; mások az adományok szétosztásában tevékenykednek, gyógyszert visznek az időseknek, pelenkát a kisgyerekeseknek, segélyeket szereznek, vetőmagot osztanak. Rendben tartjuk a plébániát, pártfogoltjaink vannak, akikkel rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Szépen együtt dolgozunk a település vezetőivel is” – mondja Margit.

Ezen a hétköznapi, mégis ünneppé varázsolt alkalmon két család van jelen a „Kandalló program” résztvevői közül. Zagyva Richárd köszönti őket. Elmondja, mennyire fontos számukra, hogy megismerjék azokat, akiket egy-egy programjukban támogattak. Csorba Gábor állandó diakónus, a Szent Erzsébet Karitász Központ igazgatója is a találkozás öröméről beszél. „Mi hazajövünk Bajótra. Karitászosként az a feladatunk, hogy rendelkezésre álljunk. Arra vállalkoztunk, hogy Isten szeretetét »csomagoljuk bele az adományba«. Nem mondhatunk le arról, hogy együtt keressük Isten világát, hogy közvetítsük azt a szeretetet, amit benne megismertünk.”

Vitális Gábor arra kérte az adományozottakat, fogadják sok szeretettel, amit a Karitásztól kapnak. „Azt kérem, egy-egy fohásszal adjanak hálát a Jóistennek ezért az adományért, azokért, akik elhozták, akik mindennek a megvásárlását lehetővé teszik. Én is köszönetet mondok nekik, hogy gondoltak rátok, ránk.” Együtt elimádkoztuk az Üdvözlégyet, és a plébános áldásával indultunk falunéző, családlátogató körútra.

Útközben megbizonyosodhatunk arról, mit jelent a Karitász önkénteseinek jelenléte Bajóton. Margiték együtt élnek a faluval. Utunk a bolt mellett vezet. Egy babakocsit toló fiatalasszony szólítja meg Margitot. Megbeszélik, mit főz ma, és elmeséli, jövő héten lesz a kisfia utolsó műtétje, mely reményeik szerint orvosolja a születési rendellenességet. Ők is bejönnek a háromgyerekes Orosz családhoz megnézni az új kályhát.

Az Orosz család példás rendben tartja a házat. Szinte kiabál a szegénység. Öten élnek két szoba-konyhás otthonukban. Az új kályha már be van üzemelve. „Egyelőre csak este kell befűteni, napközben sok napot kap ez a szoba” – mutatja a családfő. Három kisfiút nevelnek: a hatéves elsős, a középső ovis, a kétéves otthon van az anyukával.

A Karitász csomagot is hozott Oroszéknak, a két fiú segít az édesanyának tartani a nehéz dobozt. Rögtön ki akarják pakolni a tartalmát. A rizs, liszt, olaj után felfedezik a májkrémet. Rögtön kinyitják, és pillanatok alatt eltüntetik, és már szaladnak ki az udvarra, rúgják a labdát. Vidámak, egy pillanatra sem állnak meg.

Nekünk közben a családfő mesél. Fiatalember, de hét éve daganatot találtak nála, Hodgkin-limfómával kezelték. Azt mondja, jó eséllyel meggyógyult. „A három gyereknek nagy szüksége van rám.” Ezt nagyon komolyan veszi. Beszél a házuk építéséről. Amikor családot alapítottak, ők tették lakhatóvá romos állapotából. Bevezették a vizet és a villanyt, fürdőhelyiséget építettek. Most két szobájuk van, de bővíteni szeretnének. „Nem akarom, hogy egy szobában nőjön fel a három gyerek.”

Tőlük megyünk át Sárköziékhez. Közös udvara van a két háznak. Az egyikben Ilonka néni lakik, a másikban a fia és az unokája. Ők két éve maradtak magukra, akkor halt meg egyik napról a másikra az édesanya. Két fiuk közül az idősebb már külön él, gyereke is van. „Nagyon ritkán látom, ők nem Bajóton élnek” – mondja szomorúan unokájáról az apa. A másik fiú 25 éves. Értelmi sérült, aki nagyon kötődött az édesanyjához, halála kihúzta a lába alól a talajt. Nem akart visszamenni az otthonba, ahol hétközben tanult. Azóta itthon van. Az apa is daganatos műtéten van túl, és a napokban veszítették el egyik testvére házastársát, aki koronavírus-fertőzésben halt meg.

Ferenc Évától, a karitászrégió vezetőjétől megtudom, a családfő kiváló masszőr volt, évtizedeken át dolgozott az esztergomi kórházban. Náluk is már a szobában áll a kályha, de még nem kötötték be. A frissen festett szobát féltik, kormos lesz a fal, ezért megvárják a szakembert.

Sárköziéknél szép a kert. A két ház között virágok, a hátsó részt kerítés választja el. Az egyik felén tyúkól, a másikon példás rendben hulladékfa feldarabolva. Egy-két hónapra elegendő.

Bajóton leckét kaptunk rászorultságból, de amit elmondtak, tényközlés volt, nem panaszkodás. „Megteszünk minden tőlünk telhetőt” – mondja végül az Orosz család, mi pedig azért imádkozunk, kapja meg ehhez a Gondviselés támogatását.

Fotó: Merényi Zita

Forrás:https://www.magyarkurir.hu/hirek/-kalyhameleg-szeretet-bajoti-lecke-nehez-sorsbol