Augusztus végén családos karitász tábort szervezett a Józsefvárosi Szent József plébánia Aszófőn, szeretettel osztjuk meg alább a Balatoni család beszámolóját.

Augusztus 21-én vonattal keltünk útra Aszófőre, ahol még nem is jártunk és nem is hallottunk róla. Izgatottak voltunk, hogy mi vár ránk! Egy számunkra ismeretlen vidéket, egy csodálatos tájat fedezhettünk fel az ott töltött 6 nap alatt. A vonatról leszállva gyalog indultunk el a szálláshelyünkre, a Szent Benedek Zarándokházhoz. Már ekkor észrevettük, hogy különleges helyen járunk, magával ragadott a látvány, a nyugalom, a csönd, a levegő és a természet. A szállás egyszerű, de nagyszerű volt! Kényelmes ágyak, családbarát és jól felszerelt szálláshely fogadott minket.

Az első nap kalanddal kezdődött. Irány a Balaton! Gyalogosan indult neki az egész tábor apraja-nagyja az örvényesi szabadstrandra. Az idő 30 fok fölött járt, de nem bántuk a sok gyaloglást, mivel csodálatos panorámában gyönyörködhettünk. Elhaladtunk egy levendula labirintus mellett is, míg végül a nagy víz, a Balaton a „lábunk előtt hevert”. A gyerekek izgatottan vetették magukat a hűsítő habokba! Végre eljutottunk ide is, ami eddig nem nagyon adatott meg nekünk. A hosszú nap végén egy kiadós vacsora várt minket, amely tele volt mindenféle házi készítésű finomsággal. Az avokádókrém és a padlizsánkrém ízét még most is a számban érzem, olyan fenséges volt.

Feldobta és érdekessé tette az egész tábor hangulatát, hogy mindennap valakinek a titkos angyalkája lehettünk. Az volt a feladat, hogy akit kihúztunk, a titkos angyalka vigyázott rá, odafigyelt rá, kedveskedett neki valamivel. Az első élményekkel teli napot egy mise zárta a közeli Szent László templomban, s ezt követően fáradtan, de szívünkben tele örömmel tértünk nyugovóra.

Másnap időutazásra indultunk! A reggeli tornát és a gazdag reggelit követően gyorsan elosztottuk a tábor lakóit az autóval érkezők között, hogy ne kelljen sokat gyalogolni, s máris indultunk Örvényesre. Itt megnézhettük a Balaton-felvidék egyik legszebb ipartörténeti emlékművét, a vízimalmot. Az udvarba belépve olyan érzése támadt az embernek, mintha visszarepültünk volna az időben. Egy működő vízimalom 1055 óta, amelynek felülcsapós, fából készült kerekét a Pécsely-patak lezúduló vize forgatja meg. Működés közben is megfigyelhettük ezt az egyedülálló látványosságot, majd plusz élményként szemrevételezhettük és kipróbálhattuk a régen használatos tárgyakat, mezőgazdasági eszközöket is. Nem szeretném kihagyni azt sem, hogy arcot moshattunk a “fiatalító” forrás vizében is, amely hűsítőként hatott a hőségben.

Ezt követően autóba ültünk és Tihanyt vettük célba, azon belül is az Apátságot. Ámulva vonultunk végig az apátságon, ahol még nem jártunk. A tárlatok megtekintése után felfedeztük a környéket a csodálatos kilátással. Délután visszatértünk az apátságba, ahol misén vettünk részt, amelyet egy finom ebéd követett Tihany híres pizzériájában, amelynek a gyerekek is örültek.

A megbeszélt időben visszaindultunk Aszófőre, ahonnan pihenést követően leruccantunk újra az örvényesi szabadstrandra. A fürdőzést követően vacsora és pihenés várt ránk. Na meg aztán felfedni, hogy ki- kinek lehetett az angyalkája a nap folyamán. Ez a nap is bővelkedett élményekben, pedig még csak a második volt.

Mi várt még ránk? Harmadnapon olyat utazás várt ránk, amelyen eddigi életünk során még soha sem voltunk. Minden porcikánkat megmozgató reggeli tornát követően jól megreggeliztünk, s aztán autóba szálltunk. Az úticél Balatonfüred volt. A napi terv: Hajózás a Balaton vizén! Balatonfüredtől Tihanyig siklottunk a vízen a Csobánc nevű nosztalgiahajóval, majd vissza. Kell ennél szebb és jobb egy verőfényes napon, amikor állsz a hajó elejében, a szél fújja az arcod és gyönyörű látvány tárul eléd? Hatalmas élmény! A gyerekek szemei ragyogtak, amikor egy percre hajós kapitányok is lehettek, mert vezethették a hatalmas nosztalgiahajót. Néha kicsit kacskaringós volt az út, a fiatal kapitányok miatt, de problémamentesen megúsztuk ezeket a manővereket. Ezt követően hűsítőként hatottak ránk a kézműves fagylaltkülönlegességek! Sehol nem ettünk ilyen finom és különleges fagylaltokat, mint a balatonfüredi Korzó Fagyizóban.

A hűsítő pillanatokat egy hosszú, fárasztó séta követte a Vörös Templomig, ahol misén vettünk részt. Majd a sofőrök felvették utasaikat és a Lóczy-barlang felé vettük az irányt. Míg várakoztunk a látogatóközpontban az indulásra, addig a kisebbek sok feladatot és játékot próbálhattak ki. Érdekes látnivalók vannak itt minden korosztály számára. Izgalmas volt lemenni a barlangba és látni a természet egy csodáját.

A túrát követően Aszófőre vettük az irányt. Kis pihenés után minden kisgyermek örömére ez a nap is stranddal zárult, majd vacsora, angyalkázás és alvás. A negyedik nap a megszokott tornával és a kiadós reggelivel kezdődött. Ez egy pihentetőbb nap volt mindenki számára.

Misét követően a szálláson tevékenykedtünk, majd a délutánt a szabadstrandon töltöttük. A csoport egy része Veszprémbe utazott az ottani látnivalók megtekintése céljából. A gyerekek élvezték a hosszú pancsolós napot, a strandon való ebédet és uzsonnát is. A tábor szervezőinek köszönhetően minden kívánságuk teljesült ezen a napon! Majd a vacsora és az angyalkázás várt ránk a szálláshelyen, s végül a jól megérdemelt pihenés.

Az ötödik nap is élménydús volt mindenki számára, az ízek kavalkádja. A mindennapos tornát és reggelit követően autóval indultunk Badacsonyba, ahol megmozgattuk az ízlelőbimbóinkat, mert a környék legfinomabb borait kóstolhattuk meg a Hableány Étteremben, persze csak pár korty erejéig. A sofőrök csak irigykedtek. A kisebbek finom szőlőlevet, mustot szürcsölhettek az előadást figyelve. Majd kis játszóterezést követően tovább gurultunk Badacsony belsejébe egy finom ebédre a Lacus Pelso Pizzériába, s utunk közben bekukkantottunk a Szent Imre bazalttemplomba is. A hőség ellenére is mindenki jól érezte magát ezen a napon is. Persze a késő délutánt ismét a Balaton vizében töltöttük a gyerekek örömére. Strandolás után egy kellemes vacsora várt minket angyalkázással egybekötve. Mindenki sajnálta, hogy ez az utolsó éjszakánk, s nehezen ment az elalvás.

Másnap reggel nehezen, szomorú szívvel keltünk fel, mert indultunk haza. A vonathoz új barátainkkal érkeztünk, s az indulás pillanatáig beszélgettünk. Kora délután élményekkel teli, örömmel a szívünkben és szerencsésen értünk haza. Ez a hét számtalan élménnyel, örömmel, boldogsággal teli volt. Új emberekkel ismerkedhettünk meg, akiket soha nem felejtünk, másrészt egy jó, szívmelengető közösség tagjaivá váltunk. Eljutottunk, olyan helyekre, ahová még eddig nem tudtunk, s anyagi forrás híján talán soha többé nem is fogunk.

Olyan dolgokat csináltunk családostul, aminek minden perce örömmel volt tele, s eddig soha nem adatott meg nekünk. Ezt a néhány napot soha nem felejtjük el. Köszönjük mindezt a tábor szervezőinek, s mindenkinek, aki valamilyen úton- módon hozzájárult ennek a tábornak a megvalósulásához. A Balatoni család számára ÖRÖK EMLÉK volt ez a tábor.