197. A szeretet csúcsa az ellenségszeretet

„Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. (Mt 5,44-45)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

„A törvény teljessége a szeretet” (Róm 13,10b), tanítja Szent Pál, merthogy Isten maga a Szeretet, a teljesség és „aki a szeretetben marad (abban kitart), az Istenben marad és az Isten is őbenne.” (1 Ján 4,16) Innen már csak egy logikai lépcső, és eljutunk oda, hogy valamennyit felfogjunk Isten nagyságából, bölcsességéből, felülmúlhatatlan nagyvonalúságából. Hiszen, ha Ő mindenkinek ad lehetőséget a megtérésre, szeretetének viszonzására, arra, hogy minden ember megismerje és megszeresse Őt, és felkelti jókra, gonoszokra egyaránt napját, akkor nyilvánvalóan mindenkinek, aki Őt akarja követni, Ővele akar lenni – ugyanezt kell tennie.

Bevallhatjuk magunknak, hogy ez már sokszor nagyon sok, nagyon nehéz nekünk és gyakran elbukunk a szeretet vizsgáján. Pláne, ha ezt az elvárást meg kellene fejelni azok szeretetével, akik akár a mi ellenségeink, akár Isten ellenségei. Más az ellenfél és más az ellenség. Az ellenség kifejezetten rosszat akar a másik személynek. Jézus arra tanít minket, hogy soha ne adjuk fel a reményt mások jövőjére vonatkozólag sem. Az ellenségszeretet főleg azt jelenti, hogy azt vágyjuk, akarjuk, munkáljuk, hogy mindenki ott legyen a Mennyei Atya házában, azaz, hogy mindenki üdvözüljön, örökké boldog legyen.

Ezért érdemes mindent megmozgatnunk nekünk is. Akár tettekben, a megbocsátásban, akár az imádságban, hogy imádkozunk azokért, akik láthatóan vétettek a szeretet ellen. Azért a szeretet csúcsa az áldozathozatal, mert ezzel múljuk felül leginkább önmagunkat és hasonlítunk leginkább az Úrhoz, aki éppen ezt tette értünk. „Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy minket Istenhez vezessen. Test szerint megölték ugyan, de a Lélek életre keltette.” 1 Pét 3,18

Mindezt úgy kellene megtennünk, hogy magunk is bűnösök vagyunk, magunk is megtérésre szorulunk. Karitászosnak lenni mindezek tudatában még inkább kiemeli küldetésünk szépségét. Miközben mi magunk is segítségre, vigasztalásra, bűnbocsánatra, megtérésre szorulunk, segítjük a hozzánk fordulókat a boldogságra, megtérésre. Ezzel pedig mi magunkon is segítünk, mert munkánk során nem csak mások bajával, nehézségével tudunk azonosulni, hanem Isten kegyelmét is megtapasztaljuk. Amikor másoknak segítünk, tulajdonképpen az Úr segít általunk. Amikor jót teszünk, akkor az Isten jóságát tanúsítjuk.

Az ellenség szeretete nem látványos dolog és főleg lelki, belső akaraton múlik. Ha meg tudjuk tenni, mi magunk is többek leszünk, erősödik a hitünk, a reményünk és a szeretetünk. Amikor pedig a mi időnk eljön, akkor Isten gyermekeként mi is remélhetjük, hogy nekünk is megkegyelmez az Úr, befogad országába, életre kelti lelkünket. Előttünk áll a nagyböjti szent idő, éljünk annak lehetőségével, fokozzuk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlását!

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1033 Budapest III. ker. Szentendrei út 69-71. (Kövi Szűz Mária Plébánia)

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

A korábbi egypercesek itt érhetők el: https://karitaszegypercesek.blogspot.com/