194. Pálfordulásunk

„Megvédelek népedtől és a pogányoktól, akikhez majd küldelek ’^’hogy nyisd meg a szemüket, s visszatérjenek a sötétségből a világosságra, a sátán hatalmából az Istenhez, hogy a bennem való hit révén elnyerjék bűneik bocsánatát, és részt kapjanak a megszenteltek között.’” (ApCsel 26, 17-18)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Mi keresztények mind küldöttek vagyunk, apostolkodásra, evangelizálásra küld minket az Úr. Már a lelkiismeretünkben is megszólal a jó hír terjesztésére a meghívás, de nevesítve a keresztségben és a bérmálásban kapjuk meg a küldetés teljesítéséhez szükséges muníciókat a Szentlélek által.

A muníció, a fegyverzet, az Igazság ereje a Lélektől való, a tanúságtételhez szükséges. A bennünk élő Lélek az, ami éltet és megszentel, ami indít, ami a belső tüzet szítja, a szeretet tüzét, hogy mindenkiben égjen a szeretet lángja. Ez a láng tisztít, kiolvasztja a salakot, megerősít, megedz. Megvilágítja, felragyogtatja az igazságot. Ez a tűz gyógyít, nem pusztít.

Saul, aki nagytudású fiatal rabbi volt, őszinte szívvel kereste az igazságot. Ott kereste először, ahol, amilyen közegben született, tanult, képezte magát és tüzes lélekkel állt be a názáreti Jézus követőinek üldözésébe. Meg volt győződve arról, hogy az igazság útján jár, amikor meg akarta óvni közösségét az általuk szektának nevezett csoporttól. Saját lelkiismerete szerint járt el, következetes és kitartó volt. Egyetértett István diakónus halálra kövezésével, mert úgy hitte, hogy ez helyes erkölcsileg. Ezért indult útnak Damaszkuszba, hogy láncra verve hozza Jeruzsálembe az új hit követőit. Az igazságot kereste minden áron, még az erőszak árán is.

A gondviselés okozta fordulat, hogy az Igazság saját személyében ment elé. Maga Jézus, a Logosz, az Ige jelent meg neki olyan erővel, hogy a földre zuhant. Olyan erővel hatolt szemébe a fényesség, hogy megvakult. A fény, a láng kiégette belőle a régi embert, gyógyított és felélesztette benne az új embert, aki azután megkeresztelkedett, a hályog lehullott a szeméről, felismerte az Igazságot és azután teljesen átadta magát az új küldetésnek. A képességei megmaradtak, de új célra használta azokat.

Mi is így vagyunk a képességeinkkel. Lehet azokat rosszra és jóra is használni. Lehet a tudást a fejlődés és a rombolás céljárai is használni. Így van ez a tudományos vívmányokkal is, mint pl. az atomenergia, amiből lehet erőművet és lehet bombát készíteni. A tálentumokat személyenként is és az emberi közösségben is Isten adja, az nem a mi érdemünk. Az, hogy valaki okos, az egy lehetőség, de hogy ki mire használja a képességét, az már döntés kérdése, az már felelősség, az már lelkiismereti kérdés. Az igaz hit, az Igaz Istenbe vetett remény az, ami jóra tudja a képességeinket fordítani, ha hagyjuk.

Ezen a hagyjuk, vagy nem hagyjuk kérdésen áll vagy bukik a mi életünk, jövőnk, boldogságunk, üdvösségünk. Hogyan élünk a tálentumainkkal? Úgy ahogy Saul, vagy úgy ahogy Pál? A képességei mindkettőnek ugyanazok voltak, de a céljuk, reményük, hitük gyökeresen más volt. Neki Jézus személyesen közvetlenül segített (ezért nevezik apostolnak őt is, mert a küldetést közvetlenül kapta, mint a többi 12 az utolsó vacsorán), adta meg a lehetőséget. Úgy mutatkozott be neki, hogy „én vagyok az, akit Te üldözöl” – Saul ezt még nem értette, de Pál már igen. Saul nem Jézust üldözte, hanem a keresztényeket. Pál viszont megértette, hogy Jézus azonosítja magával mindazokat, akik benne hisznek. „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.” (Mt 12,50)

Az Úr velünk is azonosul, ha hiszünk Benne, ha tiszta lelkiismerettel keressük az Igazságot, Őt magát. Mi közvetve, az egyház által, a keresztény testvéreink, rokanaink, szüleink által tudunk  Jézushoz kapcsolódni, de az már a mi döntésünk és felelősségünk, hogy egyrészt észre vesszük-e  a kegyelem felénk való áradását, annak forrását, másrészt, hogy élünk-e vele vagy sem. Ha a talentumainkat nem a lelkiismeretünk szerint, ha nem a Krisztusba és az egyházába vetett hitünk szerint kamatoztatjuk, vagy ha nem kamatoztajuk, akkor tévelygünk, mert még mindig sötétségben élünk, még nem vettük le szemünkről a hályogot. A szentségek, a keresztény közösség, az egyház megtanítanak, elvezetnek az Igazságra, elkisérnek minket a Szeretet tüzéhez. Mindenkit hív a Szeretet Lelke.

Karitász szolgálatunkban se felejtsük el, hogy a kegyelem mindenkire kiárad. Mi vagyunk Jézus szerető karjai, mosolya, szava azért, hogy mindenki Saulból Pál lehessen. Minden szomorú, tévúton járó, lelki  vagy testi nyomorban élő, hiányban vagy fájdalmakban szenvedő testvérünk, felebarátunk iránt az a legfőbb felelősségünk és feladatunk – hogy a jóra segítsük őket. Egyetlen jó létezik, maga az Isten, egyetlen Igazság létezik, maga a Krisztus, egyetlen Út létezik, ami hozzá vezet, maga Jézus és egyetlen boldog örök Élet van, az pedig Krisztusban. Szent Pál így fogalmazott: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” (Gal 2,20) és ebből fakadóan pedig ezt írja: „Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.” (1 Kor 9,22).

Nem kevesebb a feladtunk, mint Pálé volt. Ez számunkra is és mások számára is az egyetlen jó lehetőség, minden más tévút. Minden munkánkat szeretettel, tisztelettel, alázattal, türelemmel kell végeznünk. Elég az a képesség, talentum, amivel rendelkezünk. Nem kell több, az Úr tudja, hogy mire vagyunk képesek, ismeri korlátainkat, nem próbál meg jobban, mint amit elbírunk. Ha elesünk az úton (merthogy gyengék, gyarlók vagyunk), az kisebb baj, mert felállhatunk és mehetünk tovább. Ez jobb, mintha el se indulnánk. Pálnak azt ígérte  és tűzte ki célul, amit a mottóban olvashatunk. A mi küldetésünk is ez, és számíthatunk a Ő segítségére ugyanígy. Legyünk hát tüzes lelkűek! Szeretetláng ünnepe közeledik.

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1033 Budapest III. ker. Szentendrei út 69-71. (Kövi Szűz Mária Plébánia)

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

A korábbi egypercesek itt érhetők el: https://karitaszegypercesek.blogspot.com/