188. Emeljük föl szívünket

„Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, tebenned remélek… Hisz senki, aki tebenned bízik, meg nem szégyenül.” (Zsolt 25, 1-3)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Folyamatosan gondoljunk arra, sőt éljen bennünk az a tudat, hogy mi Isten gyermekei vagyunk, nem csak névleg, hanem a valóságban is! Ha Atyánkra, Urunkra és Anyánkra gondolunk, akkor Ők mind érezhető belső lelki örömet szítanak fel a szívünkben. A szülő, gondviselő gondolatai mindig a gyermekei, a rábízottjai körül forog – ezt ugyanúgy érezzük családunkban, szeretteinkkel való foglaltosságainkban, barátaink és a karitász keretében gondozott rászoruló testvéreink, felebarátaink körül.

Ugye nap, mint nap úgy kelünk, úgy fekszünk, hogy szeretteinkre gondolunk, a rászorulókra ugyanígy. Sokszor aggondalommal, hogy hogyan, mit tudnánk nekik segíteni, sokszor örömmel, ha meg tudunk oldani részben vagy egészben valami problémát – de mindig a találékony, leleményes szeretet aktivitásával. Ez a mi munkák gyümölcse és egyben öröme is. Az a jutalom, hogy jót tehetünk másoknak, ezzel az Úr követeként érkezünk az egyház szolgálatában, Isten dicsőségére.

Mi mindannyian követek, apostolok vagyunk, a Szeretet követei, hírvivői, tanúságtevői. Felízzik a szívünk, ha erre gondolunk és arra, akinek a megbízottjaként végezzük mindezt. Ha ezt az érzést fel tudjuk szítani magiunkban, akkor erőt is kapunk, hiszen az Úr Lelke folyamatosan sugározza erejét, adja ajándékait, de mi is kellünk hozzá, hogy felismerjük, elfogadjuk és használjuk.

Amiről ma írok, az nem más, mint az imádságos élet, az Úrral és egyházával való egység, a vágyakozás Isten után, ádventi várakozás. A szentmisében felhív minket a pap, hogy emeljük fel szívünket! Ha pedig felemeltük az Úrhoz, akkor abból hálaadás fakad, ami a viszontszeret jele, a hálából pedig bátorság, cselekvőkészég következik. Abból pedig cselekvés, jócselekedet, hogy megtegyük az Igazságot. Mindezt bátran, a Lélek erejével, nagy bizalommal és reménységgel. És az eredmény nem fog váratni magára: bár akadályok, nehézségek és küzdelmek árán, de Isten akarata megvalósul – méghozzá mivelünk, a mi szavunkkal, tettünkkel, szeretetünkkel. Bátorság, nem fogunk megszégyenülni, sőt karitász munkánkkal megnyilvánul mindenki számára Isten dicsősége, a szeretet győzelme!

Mi más, ha nem, ez az igazi lelkesítő erő? „Istenben remélek, nem félek,
ember mit árthatna nekem?” (Zsolt 56, 5b) Isten nem hagyja el azt, aki Őbenne bízik. Folytassuk tehát bátran karitász küldetésünket, kérjük hozzá Krisztus békéjét és akkor olyan átható erővel visszük végbe a jót, hogy az még a legfagyosabb, legkiábrándulatbb lelkeket is felmelegíti, reményt és jövőt ad nekik is.

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1033 Budapest III. ker. Szentendrei út 69-71. (Kövi Szűz Mária Plébánia)

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

A korábbi egypercesek itt érhetők el: https://karitaszegypercesek.blogspot.com/