177. Emeljük föl szívünket!

„Ha tehát okos vagy, értsd meg, hogy Isten dicsőségére és a te örök üdvösségedre vagy teremtve! Ez a te végső célod, ez az életed értelme, ez a szíved kincse. Ha e célodat eléred, boldog leszel, ha elveszted, elbukott leszel.” (Bellarmin Szent Róbertnek a ’Lélek felemelkedése’ című értekezéséből)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

A Mennyországban nincsen fekete, szürke zóna, ott nincsen sötétség, fájdalom, küzdelem, betegség, halál, mert ott Isten lakik mindazokkal, akik célba értek, Ő a minden mindenben. „Nem lépnek be oda tisztátalanok, sem azok, akik undokságot és hazugságot követnek el, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.”  (Jel 21,27)

Nem azért nyilatkozatta ki Isten önmagát, hogy megijesszen minket, hanem azért, hogy az emberi élet egyetlen értelmes célját megjelölje és kijelölje hozzá az egyetlen utat. Isten maga a cél és Szent Fia maga az út. Akkor és csak akkor vagyunk bölcsek és okosak, ha életünk minden pillanatában erre a célra fókuszálunk, eszerint döntünk minden élethelyzetben, eszerint rendezzük be életünket, eszerint viszonyulunk környezetünkhöz, tetvéreinkehz, felebarátainkhoz.

Tudatosítsuk magunban, hogy keresztségünkkel be vagyunk írva az Élet könyvébe, az Egyház tagjai, Isten országának örökösei, Jézus társörökösei lettünk! A Mennyországot, a legfőbb és egyetlen romolhatatlan kincset, ami már a miénk az ígéretben, csak elveszíteni tudjuk. De miért is tennénk ilyen balgaságot? „Emeljük föl szívünket – fölemeltük az Úrhoz!” imádkozza a pap a szentmise prefációjában és mi válaszolunk rá. Ezzel az emelkedett, Istenre irányuló figyelemmel, lélekkel, feltekintve a kereszt fájára, a megfeszített, értünk áldozatot hozott Úrra, a Célra tartva éljük meg a liturgiát és ebből fakadóan – mivel a „liturgia csúcs és forrás” (vö. II. Vatikáni Zsinati dokumentum) – éljük hétköznapjainkat is!

Ez Isten akarata mivelünk és mibennünk, hogy egyek legyünk Vele és egymással: „Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy egy legyenek, ahogyan mi egy vagyunk.” (Jn 17,22) Keresztényként, akik meg vagyunk keresztelve, katolikusként, akik részesülhetünk a bűnbocsánat szentségében és magunkhoz vehetjük az Oltáriszetntséget, a legjobb helyen vagyunk, a Jó Úton. Küldetésünk, hogy másoknak is tanúságot téve arról, hogy Isten szeret és meghív minden embert, Isten mindenki nevét az Élet könyvében akarja látni és az az Ő célja is, hogy Atyaként (mint a tékozló fiú édesatyja) megünnepelje a haza érkezésünket, másokat is elsegítsünk az örök boldogsághoz! Mindezt úgy, hogy tiszteletben tartsuk mindenki saját, személyes szabadságát, ahogy Isten is tiszteletben tartja azt!

A karitász szolgálatunk ennek a küldetésnek csodálatosan szép formája, mert úgy segítjük a rászorulókat földi, anyagi javakkal, hogy közben az égiek felé vonzzuk őket. Éppen ezért nagyon fontos, alapvető, hogy amikor segítünk, áthasson minket a Lélek ereje, Isten szeretete. Úgy nyújtsuk a látható segítséget, ahogy Jézus segített, úgy szeressünk, hogy Jézus példája mutatta! Ezzel megdicsőítjük Isten és saját üdvösségünket is munkáljuk. A szeretetben mindenki nyer, a gonoszságban mindenki veszít. Isten országa, a szeretet és a győzelem országa. Bízzunk, reméljünk, szeressünk bátran, mert Jó Úton járunk Jézussal és az Ő hűsége biztosítja számunkra, hogy ezen az úton mi is vele együtt haladva, hűségesnek maradva célba érjünk!

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1033 Budapest III. ker. Szentendrei út 69-71. (Kövi Szűz Mária Plébánia)

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

A korábbi egypercesek itt érhetők el: https://karitaszegypercesek.blogspot.com/