173. Ki is a boldog ember?
„Boldog ember, aki féli az Urat, akinek öröme telik törvényében.” (Zsolt 112,1)
Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!
Mégis, az Úrfélelem a Szentlélek egyik ajándéka. Az Isten ajándéka viszont hogyan lehet okozója annak, hogy aki azt birtokolja, abban nem tökéletes a szeretet? Fontos tehát, hogy eligazodjunk ebben a kérdében, mert Isten maga az Igazság és a Szeretet, tehát ellentmondás nem lehet benne. A bizonytalanság bennünk, valóban csökkenti a szeretetet, a bátorságot bennünk és táptalaja annak, hogy ne tudjunk ellenállni a kísértéseknek.
Isten szavában, törvényében nincsen ellentmondás, nekünk kell helyesen értelmeznünk a szavát. Mint a szülő – gyermek viszony, ehhez hasonló Isetn – ember viszonya. Gondoljunk bele! Mi jót akarunk gyermekünknek, segítjük őt a nevelés során, hogy azt a Jót és Igazat, amit mi birtoklunk ami a miénk, azt ő is vágyja, kövesse, mégpedig szabad döntése nyomán. Ez biztosítja a gyermek boldogságát és a velünk való egységet is. Erről szól a gondviselés, nevelés és akkor örül a szülő, ha a gyermek felismeri szülei jószándékát, aszerint rendezi be életét, bölcs és okos lesz és szereti a legfőbb parancsot, a legfőbb törvényt, ami nem más, mint a Szeretet Törvénye. A szeretet pedig a teljes áldozatkészség, odaadás a másik, a szeretet személyért, Istenért és emberért egyaránt.
A helyes Úrfélelem nem a rettegés a büntetéstől, hanem a vágyakozás a szeretet parancsáshoz való hűségre, minden kísértés és nehézség ellenére mindhalálig és vágyakozás arra, amit Isten megígért nekünk, az örök és teljes boldogságot vele és minden emberrel, akiben a szeretet győzött. Erre a szeretetre, hűségre épül a család, a házasság, a holtomiglan, holtodiglan ígéretben és az egyház is a maga szentségeiben. Mivel Isten örök, ezért ezek az ígéretek sem múlnak el, nem válnak semmissé, hiszen Isten és az Ő törvényei nem változnak. Véglegesek és erre az Ő hűsége a biztosíték Szent Fia áldozatában és feltámadásában.
Tehát az a boldog ember, aki rá mer hagyatkozni a gondviselő Istenre, teremtőjére, megváltójára, és csak attól fél, hogy ne veszítse el a legfőbb kincset. Ez az akarat, szándék persze nem zárja ki, hogy elbotlunk, elesünk, engedünk a kísértésnek, de azt jelenti, hogy van és marad mindig kellő bátorságunk felállni, bocsánatot kérni, rendezni a kapcsolatot egymással és Istennel, kiengesztelődni. Isten ezt akarja, erre vágyik, Ő maga az Irgalom, a megbocsátás, mert a szeretet türelmes, és a másik javát keresi.
Tehát az Úrfélelem minket ne szorongásra, hanem éppenséggel bátorságra indítson, hiszen Isten alig várja, hogy velünk egy legyen, mi Őbenne, Ő meg mibennünk. Hát nem ez a legfőbb boldogság?! Heti szentjeink is mindezek példái a többi szenttel együtt, kezdve a Boldogságos Szűz Máriától, egészen Szent István királyig és tovább. Végezetül néhány gyakorlati instrukció a Szentírásból a boldogsághoz (mot direkt nem a nyolc boldogságot idézem):
„Boldogok embereid s boldogok szolgáid, akik mindig előtted állnak és hallják bölcsességedet.” (2 Krón 9,7)
„Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet, az az ember, aki okosságra tesz szert!” (Péld 3,13)
„Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik.” (Jak 1,12)
„Boldog az ember, aki mindig istenfélő, aki azonban szívét megkeményíti, bajba jut.” Péld 24,14
„Istenünk, a te kegyelmed ajándéka, hogy híveid egy akarattal követnek téged. Add népednek, hogy szeressük, amit parancsolsz, vágyakozzunk arra, amit ígérsz, és e világ változandóságai közepette szívből ragaszkodjunk hozzád, akiben megtaláljuk igazi örömünket.” (az évközi 21. vasárnap kollekta könyörgése)
Csorba Gábor
állandó diakónus, karitász igazgató
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Szent Erzsébet Karitász Központ
Iroda: 1035 Budapest, Kórház utca 37.
Telefon: +36-1-351-1977
Mobil: +36-30-592-1483
E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu
Honlap: www.karitaszkp.hu
A korábbi egypercesek itt érhetők el: https://karitaszegypercesek.blogspot.com/