172. Chantal Szent Johanna Franciska
„Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.” (Mik 6,8)
Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!
Ő Szalézi Szent Ferenc (élete: https://archiv.katolikus.hu/szentek/0124.html) mély lelki barátja volt, a Szűz Mária Látogatásáról nevezett (Vizitációs) Rendet (VSM) alapították meg közösen a XVII. század első felében. Ennek a rendnek a tagja volt pl. Bogner Mária Margit (Érd) is, akinek a boldoggá avatási eljárása folyamatban van. Alapvetően szemlélődő szerzetesek, mégis intenzíven segítették a rászorulókat. Hivatásuk, munkájuk mutatja, bizonyítja, hogy a bensőséges imaélet, a liturgikus és a karitatív szolgálat mennyire egybefonódik, egymást erősíti, egymásra épül – nem választható szét a szeretetben.
Mi is a karitászban, készülvén az augusztusi nagy ünnepeinkre, ha van rá módunk, akkor pihenve még a nyár utolsó havában, startra készen állunk az előttünk levő új évad elé. Ahogy Mikeás próféta írja a mottóban, az Igazságról kell minden keresztény embernek tanúságot tennie. Az Igazságról, aki maga az Úr Jézus. Csak akkor leszünk, lehetünk boldogok, ha tiszta a szívünk, megtesszük a lelkiismeretünk szerinti igazságot, amit éppen a Szentlélek, az Igazság Lelke oltott belénk.
A szentek példaképeink, akiket követhetünk, mert ők mind az egyetlen Úton jártak, ami szintén maga az Úr és ami az Életbe, az örök életbe vezet. Ha csak még néhányat kiemelek a következő napok ünnepelt szentjei közül (Szent Maximillian Kolbe vértanú, Szent Rókus, Szent Bernát apát), láthatjuk, milyen színes az egyházunk, minden élethelyzetben lehet az Igazság szerint élni, ami nem más, mint az előzékeny szeretet szerinti létmód. Chantal Szent Johanna Franciska ezt mondta nővértársainak: „Az isteni szeretet úgy járja át lelkünk titokzatos mélyét, mint egy kard, és énünket megszabadítja az önzéstől.”
Valóban, az önzés mindig gátja a szeretetnek, a szolgálatnak. Mi karitászosok is tudjuk, ismerjük ezt, hiszen minket is visszahúznak gyengeségeink, a kísértések, a félelmek, amik megfoszthatnak a belső szabadságunktól, attól, hogy Isten nevében, teljesen szabadon válasszuk mindig a másik személy szolgálatát. Avval, hogy tudatosan karitászosnak valljuk magunkat, már hitet tettünk az Igazság mellett, tehát mi magunk teljes szívvel, lélekkel, erővel akarjuk szolgálni Istent embertársainkban.
Ez a szándék, akarat nem jelenti azonban azt, hogy ezt nehézségek nélkül fogjuk tudni megtenni. Vállalásunkkal, a belsőnkből fakadó ígéretünkkel azt fejezzük ki, hogy ilyen módon törekszünk az életszentségre, és kérjük Isten segítségét abban, hogy a bennünk megkezdett jót kiteljesítse, formáljon magához, a legfőbb Jóhoz.
Mi tudjuk, hogy kevesek vagyunk ahhoz, hogy sikerre vigyük kezdeményezésünket, és ezt az Úr is tudja. Ennek ellenére, sőt éppen ezért azt várja tőlünk, hogy egyre inkább hagyatkozzunk rá, Aki elfogadott minket ebben szolgálatban. Ha mi nem is tudunk hűségesek lenni, de az Úr hűséges és végbe viszi rajtunk keresztül az akaratát bennünk magunkban is, ha hagyjuk és ha együttműködünk vele. Kívánom mindnyájunknak és kérem a bennünk lakó, éltető lelket, hogy adja meg nekünk, hogy mindvégig kitartsunk a szeretetben, ahogy ezt szent elődeink is megtették!
Csorba Gábor
állandó diakónus, karitász igazgató
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Szent Erzsébet Karitász Központ
Iroda: 1035 Budapest, Kórház utca 37.
Telefon: +36-1-351-1977
Mobil: +36-30-592-1483
E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu
Honlap: www.karitaszkp.hu
A korábbi egypercesek itt érhetők el: https://karitaszegypercesek.blogspot.com/