167. Az Atya szab meg mindent

„Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időpontokat és az alkalmakat. Ezeket az Atya szabta meg a saját tetszése szerint. De amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” (Ap Csel, 8-11)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

A modern ember általában individualista, azaz énközpontú, ami természetszerűleg párosul azzal, hogy önérdekét a közösség érdeke elé helyezi. Ebben a társadalmi közegben a keresztény ember ezzel az „ellenszéllel” meg kell küdjön, méghozzá úgy, hogy maga is ki van téve ennek a kísértésnek.

Merthogy az Isten országában éppen ennek a ellenkezője a törvény. A szeretet világában éppen a másik, a szeretett személyért, testvérünkért, felebarátunkért való lemondás, áldozathozatal, a maga kényelmének, kedvének a háttérbe szorítása az útja a boldogságnak és az üdvösségnek. Erre épül a házasság, a család, erről tanúskodott, erre adott példát maga a megtestesült Ige, az Istenember Jézus.

Hiszen akkor vagyunk és lehetünk boldogok, ha a személyes szabadságunkkal élve helyezzük háttérbe a magunk akaratát és rendeljük alá a másik személy boldogságának szolgálatára. A csodálatos ebben éppen az, hogy mi is így leszünk boldogok. Egyrészt, mert az ajándékozás öröme boldogít minket, másrészt, hogy a másik személy nekünk is ad ajándékot, adja idejét, erejét, anyagi javát, életét, miattunk fáradozik, hoz áldozatot. Így növekszik a szeretet entrópiája a világban.

Egy mindenkiért meghalt – ez maga az Úr Jézus volt – az Atya pedig feltámasztotta és örök bírává, uralkodóvá tette, hogy mindenki, aki hisz Őbenne, annak örök élete, örök boldogsága, azaz üdvössége legyen. A hitünk bizonyítéka pedig a szeretet kimutatása, ami nem más, mint az áldozathozatal a másik személyért. Tehát a kör bezárult, és mivel csak a szeretetnek van értelme, van jövője, mert minden más elmúlik. Elmúlik az önzés, az anyagi világ, de Isten újjá alkot mindent és minket is feltámaszt.

Mi Isten gyermekei vagyunk, a gyermek pedig bízik a szüleiben, számít rájuk, tőlük tapasztalja, tanulja meg az élet törvényeit. A Mennyei Atya azért szab meg mindent, mert nem akarja, hogy a vesztünkbe rohanjunk, nem akarja, hogy megejtsen minket a gonosz lélek. Ő szab meg mindent, Ő adja az élet kereteit, ugyanakkor nem kötelez minket arra, hogy elfogadjuk az Ő hívását és az Ő Fiának a példáját. Aki nem fogadja el Őt, elutasítja a törvényét, annak nyilván a következményeit is vállalnia kell.

Isten a Fiát adta értünk és a Szentlelkét is elküldte nekünk, Aki eltölt bennünket, eláraszt ajándékaival, ha elfogadjuk. Pünkösdkor éppen ezt ünnepeljük. A mennybemenetel ünnepe pedig azt mutatja meg számunkra, hogy Krisztusnak mennybemenetele a mi fölemelkedésünk: ahová ugyanis a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház, reménységben. Ujjongjunk tehát szent örömmel és vigadjunk gyermeki hálaadással emiatt!

Karitászküldetésünk célja is az, hogy mindenkit bevonjunk ebbe a szeretetközösségbe a tevékeny szeretet eszközeivel, a remény közösségébe, az Egyház közösségébe – ezért pedig sohase sajnáljunk semmilyen áldozatot, hiszen lelkeket mentünk ezzel, köztük a magunkét is!

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1035 Budapest, Kórház utca 37.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

A korábbi egypercesek itt érhetők el: https://karitaszegypercesek.blogspot.com/