165. Ami szeretet, az tökéletes - Szent Erzsébet Karitász Központ

2022.05.15.

165. Ami szeretet, az tökéletes

„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,34-35)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Tökéletes nap volt a tegnapi a karitász számára. Esztergomban rózsafüzér zarándoklat, Budapesten állatkerti program, a BOK csarnokban éjszakai műszak, Barabáson folyamatos helytállás, más plébániákon, más egyházmegyében sok-sok egyéb szolgálat.

Mi az Úr követői, tanítványai vagyunk, akik a karitász munkában bontatkoztatjuk ki azt a bennünk csírázó, megelőző szeretetet, amit Istentől kaptunk. Jézus parancsa, az élet parancsa, mert szeretet nélkül nincs élet, nincs közösség, nincs kibontakozás. Jézus szeretetparancsa ugyan nem kötelező számunkra, mert módunkban áll ennek ellentmondani, módunkban áll visszautasítani a Teremtő szeretetét, módunkban áll nem továbbadni azt, megvan a lehetősége mindenki számára, hogy ne éljen vele, ne tanúskodjon róla, — de nem viszontszeretni értelmetlen, életellenes, a halálba vezető út.

Éppen a szeretetről való tanúságtételünk az, ami a falakat le tudja bontani azok előtt, akik inkább bedeszkázzák maguk felett az eget, hogy a kegyelemtől elzárkózzanak, akik nem bíznak, nem hisznek a szeretetben, a szeretet végő győzelmében. Nagy boldogság – a fáradság mellett is –, hogy ilyan aktív, ilyen motivált, ilyen áldozatkész közösségben munkálkodhatunk és lehetünk Jézus tanítványai. Imádság, közösség, szolgálat = liturgia, koiónia, diakónia, ez az Egyház hármas küldetése. A rózsafüzér zarándoklat a szentmisével a liturgiát, a 40 fős kárpátaljai magyar és belső ukrajnai családokkal az állatkerti látogatás a közösséget, a BOK csarnok éjszakai műszakja pedig a diakóniát jelenítette meg.

A karitász tanúságott tett Isten szeretetéről, megtudhatta ismét a világ, hogy a karitászosok, a keresztény hívek szeretettel vannak egymás iránt, a rászorulók iránt, nem fáradnak bele a jótettekbe. Persze elfáradunk, de nem fáradunk bele – és ez nagy különbség. A fent említett három program csak példa és egy napi egyházmegyei feladat volt, amit küldetésünk keretben teljesítettünk. De az ehhez hasonló és egyéb segítségnyújtások folyamatosak a plébániákon, az egyházmegyékben és világszerte. A szeretetről való tanúságtétel megmarad a világ végezetéig, mert az egyház túl él minden időt. Isten szeretete örökké megmarad, mert az Isten a szeretet és az Isten örökkévaló.

A mi jövőnket Szent János apostol a Jelenések könyvében így summázza: „Én, János, új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúlt, és a tenger sem volt többé. Akkor láttam, hogy a szent Város, az új Jeruzsálem alászáll az égből, az Istentől. Szép volt, mint a vőlegénynek fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy harsány hang: Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem vesződség, mert a régi világ elmúlt. Akkor a trónon ülő megszólalt: Íme, újjáalkotok mindent!” (Jel 21,1-5a)

Ha valamiért érdemes fáradozni, akkor ezért mindenképpen. Ha valakiért éredmes fáradozni, akkor a Szeretetért, az Istenért mindenképpen. Hálat adok a Jó Istennek mindezekért, azért, hogy együtt szolgálhatunk a karitászban, az egyház egységében.