151. Mi is emberhalászok vagyunk

„Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: ’Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.’ A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el…. De Jézus bátorságot öntött Simonba: ’Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.’ Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.” (Lk 5,8-11)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Isten bőkezűsége a szerencsés halfogás eseményén keresztül is megmutatkozik, hiszen majdnem kiszakadt a háló, amit Péter (akkor még Simon) csak Jézus szavában bízva vetett ki, hiszen ők, a tapasztalt, profi halászok, egész éjszaka nem fogtak semmit. És ha éjszaka, a csendes vízben nem fogtak halat, akkor miért fognának nappal, amikor a sok odasereglett ember zaja, zöreje elriasztja a halakat.

Simon bízott Jézusban, jobban bízott, mint saját tapasztalatában, saját tudásában és ráhagyatkozott. Amint meglátta a csodát, Jézus erejét, a reakciója a saját kicsinységének, gyarlóságának, bűnösségének felismerése volt. Jézushoz, az Istenhez képest ő is és mi is semmik vagyunk, olyan végtelen a távolság közöttünk. Lábaihoz borult és megvallotta bűnös emberlét. Ez a helyes és példaértékű hozzáállás a Mindenhatóhoz, merthogy nélküle semmit sem tehetünk, semmik sem lehetünk, nélküle elvesznénk.

Isten szeretete azonban áthidalja ezt a végtelen mély és széles szakadékot és jobbját nyújtva, bátorságot önt belénk és felemel. Sőt, rögtön megbízást is ad, küldetéssel bíz meg minket. Ahogy Simon emberhalász lett és Péterré, azaz kősziklává vált, amire az Úr az egyházát építette, úgy minket is küld, hogy betöltsük a saját hivatásunkat. Mindenkinek azt, ami a saját tulajdonságaihoz, képességeihez, tálentumaihoz a leginkább illeszkedik. Ahogy az emberhalászat is tág fogalom és kissé érthetetlen is lehetett Péter számára, úgy az, hogy nekünk pontosan mi a küldetésünk, nem lesz rögtön világos.

Ahogy Péter elkezdte követni Jézust, az Ő útján járt és ennek során bontakozott ki az ő saját útja, ahogy megértette, azonosult vele és végül győzelemre vitte, úgy mi is keressük meg Isten akaratát velünk, bennünk! Merthogy Neki már megvan a terve és ez olyan terv, ami mind az Ő országát, a szeretet győzelmét viszi előbbre, mind pedig a magunk örömét, boldogságát és végül üdvösségét is biztosítja. Mindannyiunk lelkében, annak mélyén ott van a mi helyes emberképünk és ott van a kincsünk, az a kincs, amit Isten nekünk szánt. Csak meg kell keressük, el kell fogadjuk és használnunk kell azt.

Ha így teszünk, megtaláljuk hivatásunkat, a mi saját utunkat és ki tudjuk bontakoztatni mindazokat a képességeket, amik a mi kincseink, amit a Teremtőtől kaptunk. Kamatoztatjuk a tálentumainkat, véghez visszük Isten tervét és boldogok leszünk.

Mi a karitászosok rendelkezünk azzal a bizonyos karitászos lelkülettel, a csendes, találékony, segítőkészséggel, ami alázatossággal kell párosuljon, azzal, hogy tudjuk, hogy hol a mi helyünk. Mi is gyarlók, gyengék, bűnösök vagyunk, de így is kellünk az Úrnak, megbíz minket, megbízik bennünk. Ránk bízza a szegényeket, a rászorulókat, a nehéz helyzetben levőket, hogy mosolyunkkal, együttérzésünkkel, segítő szándékunkkal és szolgálatunkkal kihalásszuk őket bajaikból, felemeljük a lelküket az Úrhoz, hogy reményt és örömet adjunk nekik. Így leszünk mi is emberhalászok, ahogy mindenki más, aki az Úrban bízik, aki le tud elé borulni, meg tudja vallani gyengeségét, bűneit és aki hagyja magát hogy az Úr megmentse.

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1035 Budapest, Kórház utca 37.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

A korábbi egypercesek itt érhetők el: https://karitaszegypercesek.blogspot.com/