147. Legyen az örök Nap bennünk a király!

„Szép kelet, szép nap, nincs benned homály, / mert az örök Nap benned a király. / Új esztendőben, új szívekkel, dicsérjük Jézust énekekkel!” (Újévi népének)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Jézus az örök Nap, a felkelő Nap, akinek megtestesülése, születése belehasít az éjszakába. Nem csak a téli sötétségbe, hanem lelkünk sötétségbe is, a tévelygő, az igazságot nem, vagy csak homályosan látó, felfogó ember lelki sötétségébe is.

Éppen azért ünnepeljük a karácsonyt a legsötétebb napokban, hogy még fizikailag is át tudjuk élni, hogy a szeretet, a fény, az öröm, a boldogság legyőzi a sötétséget, a bűnt. Életünk és boldogságunk éppen azon múlik, hogy Isten erejével, a hit erejével le tudjuk-e győzni magunkban a kísértőt, és szabad akaratunkat, vágyunkat valóban oda tudjuk-e fordítani az Istenhez, aki maga a Szeretet és aki éppen miértünk szállott le a Mennyből, testesült meg, született meg, álozta fel önmagát.

A karácsonyi ünnepkör lezárása pedig a vízkereszt hármas ünnepe, a napkeleti bölcsek hódolata, amiben mi is benne vagyünk a világ minden égtájáról és minden időben, az Úr megkeresztelkedése, valamint első csodatette Kánában. A mi ajándékunk legyen a hitünk aranya, ezzel a bizalommal biztosítsuk a Jó Istennel való egységet! Az Istentisztelet tömjénje mind a liturgiában, mind a hétköznapi életben a jótetteink, az áldozathozatalunk mirhája pedig az, ami igazolja a hitünk igazát azzal, hogy képesek vagyunk magunkat felülmúlni Istenért, a Szeretetért!

A hit-remény-szeretet révén tudunk már itt a földön Istennel közösségben lenni. Urunk megkeresztelkedése példa számunkra, de még inkább annak a kifejezése, hogy az Istennel való közösség, az örök boldogság, az üdvösség Isten ingyenes ajándéka, amit az Ő saját elhatározása alapján számunkra feltételként támaszt. Nagy titok ez, amit emberi értelemmel nem tudunk felfogni, de ha hiszünk, ha bízunk benne, követjők Őt és példáját, akkor majd megértjük, mert minden, ami velünk történik, igazolja Isten igazságát és bölcsességét. A hívő ember számára biztos sziklaalap a hite és ha ennek fényében nézi saját és környezete történéseit, akkor nem csak a gondviselés útját fedezi fel, hanem feltárulkozik számára Isten bölcsessége, igazsága. A gyermekek is úgy nőnek fel, hogy bíznak szüleikben, hisznek nekik, követik, utánozzák őket és csak később értik meg az összefüggéseket és kapnak választ a miértekre.

Így vagyunk mi is a hitünk fejlődésével. Ha bízunk, hiszünk és ennek megfelelően élünk, akkor egyre biztosabban tudunk Isten felé haladni és egyre biztosabban tudunk mások segítségére, javára lenni. Éppen ez a karitász munkánk alapja is. Mi a krisztusi sziklán állva, az egyház nevében és kötelékében közeledünk testvéreink, felebarátaink felé, így segítünk nekik. Ha Isten törvénye él a szívünkben, akkor nem tétováznak a lépteink. (vö. Zsolt 37,31)

Az első tehát az, hogy mi a hitünk, a mi szívünk, lelkiismeretünk legyen rendben, mert csak így tudunk szabadon, okosan, bölcsen segíteni, másokat is a jóra vezetni. Ehhez szükségünk van a megszentelő kegyelemre, Isten kegyelmére. Ezt a kegyelmet éppen a keresztségben kaptuk meg, ez szükséges az üdvösségünkhöz. Mivel az ember gyarló, bűnre hajló, bizony sokszor elveszítjük a megszentelő kegyelmet. Milyen jó az Isten, hogy segítő kegyelmet is ad számunkra, ami egyrészt segít megőrizni azt, hogy megmaradjunk a megszentelő kegyelem állapotában, másrészt – ha elveszítjük a halálos bűnünk miatt, vagy meggyengül a bocsánatos bűnünk miatt – visszasegít minket akaratunkat ösztökélve a kegyelmi állapotba.

A kegyelem a lelkünk számára olyan, mint a légzés a testünk számára. „Nélkülem, semmit se tehettek” (Jn 15,5) – mondja az Úr. Ne is akarjunk nélküle semmit se tenni, de vele mindent, ami jó, ami magukat és másokat a legfőbb boldogságra vezeti. Ha Krisztus lelke él bennünk, akkor mi is képesek leszünk Isten jó munkatársai lenni, megdicsőíteni életünkkel és akár csodákat is tenni a lelkek javára, ahogy az Úr is csodákat tett ott, ahol hittek benne, pl. a Kánai mennyegzőn, az első csodatétele alkalmával. Éljünk úgy ebben az évben, hogy nekünk is modhassa a mennyei Atya, hogy te vagy az én szeretett gyermekem, benned telik kedvem. (vö. Mt 3,17)

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1035 Budapest, Kórház utca 37.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

A korábbi egypercesek itt érhetők el: https://karitaszegypercesek.blogspot.com/