A tevékeny szeretet ünnepe: lelki napot tartott a Szent Erzsébet Karitász Központ

Október 19-én a Szent István Bazilikában gyűltek össze az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye karitász munkatársai és önkéntesei közös lelki napra. A karitász lelki napok, lelkigyakorlatok mindig is fontos kovásza voltak szeretetszolgálatunknak, hisz a lelki-szellemi töltekezés mellett személyes találkozásokra, tapasztalat megosztásra is lehetőséget adnak, és segítenek figyelmünket Krisztusra irányítani az imádságban. Ezek az alkalmak figyelmeztetnek újra és újra minket arra, hogy a mi szolgálatunk mennyiben meghaladja az anyagi segélyezést, de arra is, hogy az imádságban megerősödve mindig újult erővel kell keresnünk nehéz sorsú embertársaink javát.

A mostani lelkinapunk vezetője, Varga László püspök atya, elmélkedésében épp a szeretetszolgálat és az imádság kapcsolatáról, azok egymást kiegészítő voltára hívta fel a minegy 300 résztvevő figyelmét. Előfordul ugyanis, mondta, hogy nem esik nehezünkre hinni, hogy Jézus Krisztus jelen van az Oltáriszentségben, és örömmel keressük Vele a találkozást eképp, de közben nehezünkre esik felfedezni Őt a környezetünkben szenvedőkben. Márpedig Jézus, amikor azt mondta: „ez az én testem”, akkor ezzel magába foglalta a szegényt, az éhezőt, a szomjazót, a beteget, az idegent, a raboskodót is. Olykor buzgón zarándokolunk, áhítattal tekintünk a stigmatizált szentekre, közben pedig Krisztus sebeit nem vagyunk képesek meglátni a rászorulóban.

Ugyanakkor Püspök atya elénk hozta Mária és Márta történetét is, amelyből azt tanulhatjuk meg, hogy a segítő tevékenység, a hiteles szolgálat nem megy lelki töltődés, imádság nélkül. A jobbik rész, vagyis Jézus szemlélésének elvesztése azt eredményezi, hogy Őt a hétköznapi világban már nem tudjuk felismerni. Teréz anya példáját hozta elénk, aki, amikor rendtársai a növekvő terhek láttán szerették volna lecsökkenteni a napi imádság idejét, inkább megkétszerezte azt, majd hite bizonyságot nyert: a szenvedők mellett elvégzett munka mennyisége is megnőtt. Sokak tapasztalata ez az Egyházban. 

Püspök atya záró szavaival arra buzdított bennünket, adjunk hálát Krisztusnak azért, hogy munkatársai lehetünk.

És lelkinapunk, a szentmise és a csendben eltöltött szentségimádás után, épp ezzel a hálaadással ért véget. Ugyanis ezt az alkalmat arra is felhasználtuk, hogy egy-egy emléklappal megajándékozzuk azokat a karitász önkénteseinket, akik 5, 10, 15, 20, vagy akár 35, 40 éve végzik a szeretet szolgálatot egy-egy plébániai csoportunk tagjaiként. A Szent Erzsébet Karitász Központ nevében hálaadásunkat fejeztük ki ezáltal Istennek azért, hogy ezen testvéreink elhívást kaptak a szegények szolgálatára, és abban ki is tartottak.

Önkénteseink személyes szeretete, jelenléte nélkül lehetetlen lenne az Egyház szeretetét eljuttatni az emberekhez, ők azok, akik, ahogy Püspök atya is fogalmazott: lába, karja, szeme lesznek Krisztusnak. Ők azok, akik a hozzáadott értéket jelentik, ami megkülönbözteti a szeretetszolgálatot a segélyezéstől. Ők azok, akik képesek az elesettet előítélet nélkül meghallgatni, vigasztalni, beinvitálni, és tudnak közösséget vállalni vele. Akkor is, amikor nem könnyű, mert a traumák, a szegénység, az elszigeteltség által megsebzettek időnként a szeretetre nem tudnak hálával reagálni.

Megindító pillanata volt a napnak az emléklapok átadása. Ugyanis Varga László püspök atya és Marik Gergely karitászigazgatónk mellett a Szent Erzsébet Karitász Központ két korábbi igazgatója is ott állt: Écsy Gábor atya, a Katolikus Karitász országos igazgatója, aki korábban egyházmegyei központunk igazgatója is volt, valamint Csorba Gábor, diakónus, szintén korábbi karitászigazgatónk, és lélekben velünk volt Bajzáth Ferenc atya is, korábbi karitászigazgató, aki bár nem tudott eljönni, megható köszöntő üzenetet küldött erre az alkalomra.

Sokféle útravalót kaptunk hát ezen a napon, amelyek segítségével újult erővel tudunk az előttünk álló időszakra ráfordulni: novemberben Szent Erzsébet napjához kötődő programjaink és a kenyérosztás, majd Adventben a Gyerekek Karácsonyára való felkészülés vár ránk. 

Szabó Csaba

karitász munkatárs