Beszámoló a Szeretet Koncertről: Seresné Hauszer Ivett írása

Május 22-én került megrendezésre a Békéért, Ukrajnáért, Kárpátaljáért szervezett Szeretet Koncert a Papp László Budapest Sportarénában. Nyolc segélyszervezet – a Katolikus Karitász, a Magyar Máltai Szeretszolgálat, a Magyar Református Szeretetszolgálat, Baptista Szeretetszolgálat, a Magyar Vöröskereszt, az Ökomenikus Segélyszervezet, a Szent Ferenc Alapítvány és a Migration Aid – a magyar zenei élet számos neves előadóját kérte fel egy közös jótékonysági koncertre. A szervezők a jegyekből befolyt bevételt a Kárpátalján található ráti Szent Mihály Gyermekotthon és a szolyvai gyermekotthon fejlesztésére fordítják, olyan részlegek kialakításra, amelyekben a háborúban szüleiket elvesztő, traumatizált gyermekeknek adhatnak majd otthont.

Igen széles volt a zenei paletta, az ukrán, illetve magyar népzenétől kezdve a könnyűzenén át a komolyzenéig megannyi színvonalas, csodálatos előadást hallhattunk, olyan előadóktól, művészektől, mint Herczku Ágnes, Miklósa Erika, Rost Andrea, Bogányi Gergely, Bródy János, Dés László, Lovasi András, Nikola Parov, Pál István Szalonna és zenekara, Szakcsi Lakatos Béla, valamint Magyarországon tanuló ifjú orosz és ukrán zeneművészek. A koncerten az előadókat a Danubia zenekar kísérte.

Számomra az egyik legmeghatóbb produkció a „brácsakirályok egyikeként” emlegetett Grammy-díjra jelölt ukrán Maxim Rysanov és a számos nemzetközi díjjal elismert orosz hegedűművész, Nikita Boriso-Glebsky duettje volt, akik Händel-Halvorsen virtuóz hegedű-brácsa szerzeményét, a Lehetetlen duettet adták elő. Színpadra lépésükkor kézfogással üdvözölték egymást. Megindító volt látni, ahogy az igazi művészek bölcsességével és mélyre látásával felülemelkedtek politikán, évszázadok ellentétén, háborún és gyűlölködésen, és tanúságot tettek a szeretet és a béke mellett.                               

De több olyan zenei produkció is elhangzott, melyek szívbe markolóak voltak számomra, mert valahogy felidézték lelki szemeim előtt azoknak az Ukrajnából elmenekült embereknek az arcát, akik fájdalma, szomorúsága mélyen megérintett a velük való találkozás során, és akik különösen megmaradtak emlékezetemben, és szívembe vésődtek.

Szintén nagyon megható volt az a mozzanat, amikor az est végén – miután minden segélyszervezet képviselője köszönetet nyilvánított mindenkinek, aki segített a menekültekről való gondoskodásban – rövid elcsendesedésben minden jelenlévő elmondhatott magában egy imát, melyben személyes gondolatait, fohászait tárhatta Isten elé.

Szívhez szóló volt még a Kodály Zoltán Kórusiskola kamarazenekara és Herczku Ágnes előadásában elhangzott Szeretethimnusz is.

Nagy öröm volt számomra, hogy részt vehettem a koncerten.
Hálásan köszönöm ezt a csodás élményt.

Seresné Hauszer Ivett