2019. február 17. vasárnap

Segítene?

Online adományozás

Válassza ki, miként segítene a rászorultakon!

Adományozok >>>

Segítségre szorul?

Lépjen kapcsolatba velünk a legközelebbi egyházmegyében!

Válasszon egyházmegyét >>>

Szenvedélybeteg-segítő Lelki Központ

Honlap: www.kaszlelkikozpont.hu

 

A Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat és a Szent Erzsébet Karitász Szenvedélybeteg-segítő Lelki Központ Óbudán fogadja azokat a szenvedélybetegeket és családtagjaikat, akik szabadulni szeretnének az alkohol rabságából, függőségeikből.

A Szolgálat 34 évvel ezelőtt indult, idén tartja a 150. lelkigyakorlatát. A Lelki Központot a hét minden munkanapján felkereshetik, a szenvedélybetegségből gyógyulni vágyók. A közösségi találkozások az egyéni beszélgetések, az önsegítő és terápiás csoportok alapja az elfogadás, a meghallgatás, a bizalom, az egymás fele forduló szeretet.

Több százan fordultak már segítségért a Szolgálathoz, akik találkozhattak Isten gondviselő szeretetével, embertársaik őszinte barátságával. Sokan megtapasztalhatták, hogy Nekik is sikerülhet elindulni a józanság az új élet útjain, vagy van hova visszatérni, ha nehezen járnak ezen az úton.

Balázs, a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat közösségéhez tartozik, hosszas küzdelem után józan életet él. Balázst arról kérdeztük, milyen út vezetett a józanságig, milyen lépéseket tett ahhoz, hogy új életet tudjon kezdeni.

- Balázs mesélnél egy kicsit arról, hogyan sikerült az alkohol függőségedből a józan, szabad élet fele indulnod?

- A munkámat elvégeztem, munkaidőben soha nem ittam, nem gondoltam, hogy problémám lenne. Az ivásom utolsó évében azonban már szükségem volt reggel fél-egy deci „indító” töményre. Nem feltétlenül voltam mindennap részeg, de reggel és este mindennap innom kellett valamennyit. Amikor viszont elmentem kocsmázni – igazából ezek az alkalmak éltettek – mindig filmszakadásig ittam le magamat. Egyre rövidebb ideig tartott a feldobott, felszabadult állapot, a végén már alig érzékeltem. Ennek ellenére úgy éreztem innom kell. A végső lökést mégis az adta, amikor részegen hazafelé tartva valaki megkínált sörrel, amibe alighanem drogot tett. A Bakáts téren egy padon tértem magamhoz teljesen kifosztva. A házunkban lakott egy idősebb alkoholista is, akit ugyanígy szabadítottak meg két héttel a velem történtek előtt az értékeitől, de ő bele is halt. Az viszont még jobban szíven ütött, hogy amikor elmeséltem a történetet a barátaimnak, nem sajnáltak, ahogy azt elvártam, hanem az volt a válasz: várható volt, hogy ez fog veled történni.

- Sokan még ekkor is nehezen kérnek segítséget, nagy bátorságra volt szükséged, hogy megtedd az első lépést.

- Ekkor kértem meg egy barátom, aki akkor már nem ivott, mondja el, neki hogy sikerült abbahagyni. Ő vitt el először Gamma csoportra. A közösséget – bár első alkalommal inkább visszakoztam volna és még két mondatot is nehéz volt belőlem kihúzni – hamar megszerettem.

- Mit adott Neked a csoport, mi volt az, ami miatt újra visszamentél a közösségbe?

- Jó érzés volt, hogy meghallgatnak és elfogadnak. A csoporthoz tartozás fontos lett számomra, így egyelőre nem nyúltam pohárhoz.

- A kezdeti időszakban mi jelentett számodra nehézséget?

- Hogy soha többet ne igyak, nehéz volt elfogadnom. Az első évben rettenetesen szenvedtem és ingerülten hallgattam az azonnali megszabadulásról, áldásokról szóló beszámolókat, én úgy éreztem, elvettek tőlem valamit és a helyén nagy üresség maradt. Egy év után úgy éreztem, enyhül az ivásvágyam, de mivel valódi válaszok nem születtek bennem, arra hogy miért nem iszom, nem haladtam önismeretben előre, két éves absztinencia után visszaestem. Hosszú idő és alkudozás után elmentem a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat (KASZ) lelkigyakorlatára, ahol olyat éreztem, amit még soha: Isten jelenlétét!

- Megtapasztaltad Isten jelenlétét. Hogy hatott ez a lelkigyakorlat az életedre?

- A prédikációk, előadások nekem szóltak, mintha az Úr az én kérdéseimre adna választ. A szeretetnek, elfogadásnak is új szintjét éltem meg, noha csoporton már volt azért hasonló tapasztalatom. Szinte lebegve, új emberként mentem haza. Azóta rendszeresen járok lelkigyakorlatokra és misékre. Legjobban persze ma is a KASZ miséit szeretem, de most már máshol is kihallom a prédikációból, ami nekem szól és az üresség érzését is sikerült magam mögött hagyni. 

 

 

Megosztás emailben

Küldő neve:


Email címe:


Címzett neve:


Email címe:


© Szent Erzsébet Karitász Központ 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. fem/1. Telefon: +36 1 351-1977 E-mail: szenterzsebet.karitasz@t-online.hu OTP Bank 11706016-20468198